Itt a tavasz De már ez sem olyan, mint rég… Eltűnt oda fenn a kék ég. Most füstfelhő borítja az eget, hol rég madár repkedett. S vadászgép repül fent, az emberek pidig sírnak bent. A rózsaszirma vérvörösbe fordul. S emberek százai koldul. Hazájukat elhagyva egy jobb világ hitében, még most is hisznek a…
Talán említettem már, hogy sosem hittem igazán a nő és férfi közötti barátságban. Talán éppen ezért nem is igazán voltak fiú barátaim. A főiskolán aztán jött egy srác, akivel összehaverkodtunk. Később kiderült róla, többet szeretett volna, mint, hogy csak a barátom legyen. Nos, bevallom, én is ugyanígy voltam ezzel, mégsem lett eget rengető szerelem a…
– Jajj, elnézést! – kérek bocsánatot a mellettem ülő férfitól, aki éppen csak kinyitja a szemét és alig érzékelhető módon legyint egyet. A mozdulat beszédes. A „rá se ránts”-tól a „hagyjál már aludni”-ig minden benne volt. Most, hogy a kátyús úton zötykölődő buszom felébresztett a reggeli munkakezdés előtti utolsó álmomból, körülnézek és szemügyre veszem a…
A lelkembe égett Május 13-a. Húsz évvel ezelőtt ezen a napon búcsúztattam először egy édesanyát. Egyetlen alkalommal kért tőlem helyettesítést az egyik kedves kollégám, azóta sem tudok kilépni ebből a körből. Eleinte személyleírás alapján kerestek az elhunytak hozzátartozói, később már név szerint. Azt sejtettem, hogy karmikus feladatot kell teljesítenem, ha már ilyen makacsul kitart a…
Lépre csal a balgaság nyomán a szenvedély, Eltűnt félelem, most veszélyes a meredély. Bőröm érintve mérget sző a szívdobbanás, A poklok előtt szól nekem a ráolvasás. Pezsgő vágyam csapdába csalja szemérmemet, Mondd, hogy fojtsam el bűnösen szép érzésemet. Mámort hozó nedű, oly édesen bódító, Érzem sóvárgásod, testem dalát felszító. Hangom kéjjel babonázza merev ágyékod,…
Pányvázott lovak omló szikla mellett hangyabolyba lépve friss füvet legelnek száraz hínár lóg a láncon piciny ménes hova vágyjon Ha menne merre szíve hajtja minden csendben szétszakadna bogár futna fel a szügyre keserű felhőbe kerülve Ha menne kórók közt lépésben fonnyadt-fagyott ébrenlétben sok kis tűlevelét állná de ott belül sose bánná
Délután volt, már megebédeltem. Hazafelé indultam volna, de még akadt egy kis dolgom. Bementem a könyvtárba egy-két könyvért, majd megvettem azt a néhány dolgot, amit anyukám kért. Arra gondoltam, milyen jó lesz hazaérni. Végre péntek van, így alhatok egy nagyot! Valószínűleg a fáradtság beszélt belőlem, az utóbbi hetekben elég keveset aludtam. Fájt a szemem, a…
Érdekes hogy senki sem Vette észre azt hogy inkább Iszok róla mint beszélek És hogy azt álmodom Otthon vagyok Minden második napon Szaladgálok a házban Amiben minden úgy van Ahogy azon a reggelen ott hagytuk… Hát lehet szerintem ez csak nekem fura Mit értek én az emberekhez?
A Hold már magasan járt az éjszakai égbolton. John egy, a kúriára néző dombról kémlelt. A kivilágított épületet, még ezekben a sötét órákban is jól lehetett látni. Elefántcsont színű falai szinte úgy világítottak mintha a Holdat akarták volna utánozni. A kertben több őrt is lehetett látni, ahogy unottan járkálnak, fegyvereik kezükben pihentek. Nem is sejtették,…
Hírlevél – 2022. március (IV. évf. 1. szám)
