-Csitt, csak! Csendben legyetek már egy kicsit!-mondta anyu miközben felemelt kezének mutatóujjával csendre intett. Valamit hallottam a szobából! Csííí, figyeljünk! Lehet, hogy erre járt a Jézuska.
Egy pillanatra elhallgattunk. Három, tőlem idősebb fiútestvérem össze nézett. Sejtelmes mosolyukkal, mintha valami titkot palástoltak volna, majd halkabban a konyhaasztal körül, hokedlin ülve folytatták szokványos esti játékukat, a kártyázást.
Én meg anyura figyelve füleltem. Nagyon vártam a csodát.
Agyacskámban motoszkált ugyan meghallom-e, meglátom-e a szenteste várva várt angyalát?
Lelki szemeimmel elképzeltem, úgy ahogy nagymamám, anyu, apu és testvéreim mesélték.
Láttam a jóságos Isten küldöttjét. Fehér ruhában, tollszárnyakkal repdesve a hullámos aranyhajú angyalkákat, amint és ahogyan meglepésként a csillogó-villogó díszekkel felöltöztetett fenyőfát és az ajándékot a szoba asztalára csempészik…
Hirtelen zörej, ablakkoccanás hallatszott. Rögvest szaladtam a szoba irányába. Ajtaját próbáltam kinyitni. Pipiskedve fogtam a rézkilincset, de nem bírtam vele. Anyu rám szólt – délután mázoltam a szobát, hagy száradjon már fel – de azért segített. A résen tágra nyitott szemmel bekukkantva kémleltem, mi az a zörgés. A tömör faajtó mögött világosság volt. A koccanást nem hallottam már, csak az ablakon még láttam a libbenő függönyt, mintha huzat mozdította volna el a megszokott függő helyzetéből. A szoba közepén, pedig ott állt, az égő gyertyás és csillagszóró káprázatos fényei körében tündöklő díszes üveggömbök, papír girlandok, színes láncszalagok, szaloncukrok, piros mosolygós almák, ezüst és aranyszínűre festett diók a fenyőfa ágain! Belém ivódott a fenyő tűlevelének illó olaja, a gyertya faggyú és a csillagszóró füstjének illata. Most is érzem, ha rágondolok.
Alatta rendezett sorban, a személyre szóló ajándékok láttán sivalkodtam. Nem voltak becsomagolva, így mindenki tudta mi és melyik az övé. Azt kaptuk ajándékként, amire szükségünkben vágytunk. Kis kezemmel simogattam, tapogattam, örömömben dobáltam felfelé a meglepetés ajándékát.
Akkoriban más volt az időjárás. Télen nagy hó, kemény fagyok, hideg nappalok, éjszakák. Mi gyerekek fázósak voltunk. Felmelegedni sokszor ültem a sparhelt vízmelegítő tartályán a füstcső mellett. Magam is torokfájós, fülfájós voltam, ezért sláger volt a zokni, az anyu által színes fonalakból kötött egyedi kesztyű, sál. Ölelve, inkább szorítva fogtam magamhoz a meleg puha sálat, amire mindig annyira vágytam. Arra gondoltam, végre nem fogok fázni és a kezem sem fagy le. Nem volt kellemes, amikor a kezünkbe, lábunkba beleütött a tél hidege. Nehezen tűrtük a csontunk velejéig hatoló fájdalmat. Ezért vártuk oly nagyon az ajándékozás és szeretet ünnepét.
Visszaemlékszem.
Kicsi koromban felszabadultan körbeugráltam a karácsonyfát. Örömujjongva, ugrándozva kiáltoztam itt járt a Jézuska, itt járt a Jézuska, eljöttek az angyalok! A fiúk csatlakoztak ámulatomhoz. Ők már nagyok, érettebbek voltak, nem hittek az angyalok létezésében, de nem akarták elrontani a jókedvem. Anyu elégedettséggel nézte mindig a táncomat. Felfigyeltem egyszer, hogy nagyon meglepődött az örömömün. Láttam szemei könnybe lábadtak. Arcán könnycseppek gurultak le, amelyet szégyenkezve, tőlünk elfordulva dolgos kezével igyekezett letörölni. Azt hittem szomorú és sír. Hozzábújtam. Átöleltem nyakát és rákérdeztem, Anyu miért sírsz?
-Nem sírok, örülök- – felelte.
Pillanatnyi elérzékenyülése után megfogta a kezem és énekelni kezdte a Kis karácsony nagy karácsony című dalt. Selypítve ugyan, próbáltam én is jókedvűen dúdolni, a ma már számunkra közismert karácsonyi dallamot. Boldogság volt a szívünkben.
Apu ezeken az estéken mindig dolgozott. Pék volt. Este elment otthonról. Munkából hazatérve minden reggel hozta a maga által készített pirosra sült friss, ropogós 40 filléres sós kiflit, amit a szűrt teához nagyon szerettünk enni. Persze, mindig tudott az angyalok érkezéséről, ajándékainkról és a mindent felülíró határtalan örömünkről! Tudta, mégis kérdezősködött mi történt előző este. Akarta tudni, hogyan éltük meg az ünnepet. Így ő is részese lehetett a nem mindennapi történésnek. Ő is átélhette a szeretet ünnep előestéjét úgy, mint a család többi tagja.
Gyerekkorunk egyik legszebb, legmeghatározóbb és legmeghatóbb ünnepe a szent karácsony estéje így múlt el.
Évről évre tudatunk növekedésével a láthatatlan angyalok titkára is rájöttem. Minden nap a hatalmas erejük különös módon, érezhetően és láthatóvá vált. Megnyilvánult a szeretetben, a hitben, a békében és az örömben. Az adventi koszorú lángjai pont ezeket a jellemvonásokat képviselik. Az angyalok is.
Érettebben, a karácsonyfa alatt megjelentek az anyagiassággal összefüggő ajándékok.
Egyik alkalommal korabeli nagy költőnk Nagy László négykötetes könyvét kaptam. Nagyon örültem neki és már több, mint 40 év eltelte múltán sem válok meg tőle. Költészeti megfogalmazása nekem szólt. Írásainak mondanivalója verseiben akkor is, ma is időszerű.
Amikor már felnőttként keresőképesen dolgoztam, a titokban magunk által készített ajándékokat felváltotta a kereskedelemben megjelenő édességek, csokifigurák, ilyen-olyan díszek, csecse-becse tárgyak. Ezek ellenére gondoskodtam róla, hogy a könyv sosem maradjon ki az ajándék listából.
Tudtátok?
Angyalok közöttünk mindig jártak és ma is járnak!
Az angyalok körülöttünk való megjelenése, segítsége nem csak karácsony idején, hanem a hétköznapjainkban is különböző módon mutatkoznak meg. Sokszor észre sem vesszük, hogyan is bábáskodnak, irányítanak, segítenek, átölelnek, szeretnek minket. Nem figyelünk rájuk, mert mindent természetesnek hiszünk, és természetesnek veszünk.
Velünk vannak örömünkben, de akkor is, amikor hirtelen kilátástalan helyzetben érezzük magunkat. Ők az angyalok, válaszul váratlanul megsegítenek. Hogyan? Megajándékoznak a szeretet melegével és békéjével, amely belső énünk kiegyensúlyozásában stabillá válik.
Nem szűnök meg rácsodálkozni, hogy milyen sokféleképpen gondoskodnak rólam is és terelgetnek a jobb életre nehéz napjainkon. Szeretném ezt az örömöt és bátorítást megosztani másokkal, kiragadva tanulságul a sok történés közül a velem nemrég megtörtént esetet.
Évekkel ezelőtt történt. Soha nem felejtem el. Lakásomból nap közben ügyeim intézésére indultam. Gondosan, kulccsal zártam be a házamat. Télen, ünnepek előtt december 16-án, pénteken egy órai távollét alatt a zárt ajtót ismeretlen tettes feltörte.
Hazaérkezésemkor nem akartam hinni szememnek, amikor a faajtókeret oldaltokja felfeszítés által felrepedt szála rám ácsingózott. Csodálkozásom nem sokáig tartott, rosszat sejtettem. Megszokott rutinnal a kulcsot a zárba helyeztem. Erre az egész szerkezet a földre hullott. Meghőköltem. A szokatlan látvány arra utalt, hogy valami történt. Tudtam, nem helyén való ez. Óvatosan mentem be a lakásba. Hangosan nagyokat köszöngetve
-Jó napot! Jó napot kívánok! -mintha idegen épületbe kérnék beengedést.
Semmi válasz. Fürkészve végig jártam a lakás minden helyiségét. Szobámban rendezetlenség tárult elém. Asztalomra nézve hiányérzetem támadt. Egerem vezetéke árválkodott földre lógva. A laptop pedig sehol! Gyűjtött festményeimen kívül felbecsülhetetlen és egyedi érték számomra az volt. Szülőhelyem régmúlt életének feldolgozása társadalmi, gazdasági, szövetkezeti, sport,-kultúra élete, emberek élete, szokásai, ősidők szakmáinak bemutatása írott formában, képi illusztrációval! Hm.
Szíven ütött a hatalmas károm. Kétségbe estem, most mi lesz tovább. Nyugdíjam nagy részéből takarmányt vásároltam az általam nevel hízóknak. Ünnepekre gondolva több eledelt készleteztem, így annyi pénzem maradt, amennyi a mindennapi szükségleteimet fedezhette volna az újabb havi nyugdíj érkezéséig. De nem így történt. Meg kellett vásárolnom a két garnitúra zárat, ami nem is volt olyan olcsó. Így az ünnepek szerényen való megtartására sem jutott pénzem.
Szorult helyzetemben kivételesen, -mert nem szoktam- hivatalosan kértem és nem kaptam segítséget….
De jöttek az Angyalok! A jó szomszédok, barátok, rokonság étellel ellátott. Egyik egy egész rúd szalámit vásárolt nekem, a másik kalácsot sütött, töltöttkáposzta, pörkölt, tojás sem maradt ki az adományokból. Át érezték helyzetemet és segítettek. A mindennapi megélhetésben nem szenvedtem hiányt. Számomra ők voltak az angyalok.
Na de hiába vásároltam meg a két komplett ajtó zárat a dupla bejárati ajtómra,. Beszerelésére a sok ajánlkozó közül éveken keresztül pénzemért sem ért el hozzám egy sem. Telente, nyaranta napjaimat, éjszakáimat nyitott ajtó mögött éltem. Nem féltem. Az Angyalokra bíztam magam, rájuk hagyatkoztam. Ők vigyáztak rám.
Egy késő őszi, szürke estén az angyalok közül egy meglátogatott. Igaz munkásruhában, szárnyak nélkül, autóval repült hozzám. Munkából jött. Szerszámos ládát cipelt, asztalos munkát végző szakember képében jelent meg nálam. Megvizsgálta sérült ajtóimat. Pillanatok alatt elővarázsolt apró alkatrészeket, zárólapokat, munkaeszközöket. Az ajtókat leszedte, visszarakta, illesztgette, passzította, csavarozta, szögezte, gyalulta. Pik-pakk és általa minden tökéletesen működött a nyílászáró ajtókon.
Ez az angyali férfiú Patkó Ferenc névre hallgatott. Korábban nem ismertük egymást, soha nem találkoztunk előtte.
Benézett hozzám és lássatok csodát! Minden ellenszolgáltatás nélkül saját anyagát, idejét rám fordította, régen várt óhajomat munkájával teljesítette. Köszönésemen kívül nem fogadott el semmit. Semmit!
Hát nem csoda ez manapság?
De igen! Hatalmas meglepetés. Óriási öröm, annak, aki idősödő, egyedül élő asszony, akinek az évekkel előbb történt betörés óta nem volt biztonságot szolgáló zár háza ajtaján. Ki és bejárt azon a hideg, a meleg, a veszély szele is megcsapta a lelkületet.
Mélységet és magasságot éltem át az esemény által.
Most már van zár. Nyugodtan hajthatom le fejem álomra, mert volt egy angyal, aki vigyázott rám.
Sok hónap múltán tudtam meg, hogy a segítő mester angyalt egy másik láthatatlan, névtelen angyal irányította hozzám. Mindannyian lehetünk valóságos angyalok a mások számára. Valószínűleg magam is voltam már.
Azok, akik a körülötte lévőkre, környezetükre figyelnek, nyugodtan hallgassanak a belső szív hangjára és figyeljenek embertársaikra. Működni fog az angyali szeretet megnyilvánulása!
A meglepetés, az angyali szeretet nem ért véget. Naponta átélem, bárki átélheti.
Az angyalok közöttünk vannak és léteznek. Ott vannak, ahol lenniük kell. Teszik a dolgukat úgy, ahogy mi is tesszük. Mindig pontosan akkor és azzal lepnek meg minket, amire szükségünk van.
