Kolozsi Zsombor – A farkas lovag

A Hold már magasan járt az éjszakai égbolton. John egy, a kúriára néző dombról kémlelt. A kivilágított épületet, még ezekben a sötét órákban is jól lehetett látni. Elefántcsont színű falai szinte úgy világítottak mintha a Holdat akarták volna utánozni. A kertben több őrt is lehetett látni, ahogy unottan járkálnak, fegyvereik kezükben pihentek. Nem is sejtették,…

Kertmari Anna: Fogadóóra

Nem vagyok egy padon üldögélő típus, de most jólesik. Kicsalt a napsütés, ez a kis pihi megkoronázza a hosszú sétát. Amúgy sincs semmi dolgom, mint hallgatni a madarak csicsergését, nézni ki csak úgy a fejemből, bámulni a vizet várakozón, vágyakozva. Thalassza, bányó- tenger, fürdés – nemsoká itt a nyár! Jön felém, célirányosan. Nyolcvan körül járhat,…

Pethő Kinga: Égivándor

(Reggel kilenc óra. Süt a nap. Kinézek az ablakon. A földszinten lakom, a legrosszabb. Kimászni nem fogok, de kirepülni sem tudok.)   A madarak ezüstös szárnyukkal csapdosnak a kék égbolton, míg én a szobámban sóvárgok. Sóvárgok a szabadság és boldogság után. Olyan boldog akarok lenni, mint a kalitkából szabadjára engedett madár. A madarak mítosza gyönyörködtető,…

Pethő Kinga: Ha hagyom, hogy összedőljön a világom

Egy sötét romos ház előtt állok. Egy vaskapu tornyosul előttem, mely a legmélyebbre száműzött emlékeimet zárja el. Omladozik a fal, repedezik a talaj. Mély lélegzet, zaklatott pillanat s belépek a kínok birodalmába. Nyirkos leheletem lepi be a légteret, melynek súlya majdnem összezúz. Tudattalanul vonszolom nehéz testem. Ahogy sétálok a hosszú, sötét folyosón mindenhonnan sikoly telíti…

Jakab Judit: A köd

Egy hűvös őszi este kezdődik minden. Hideg szél süvít a hegycsúcs tetején, a fák lombjai között. A levelek már sárgállanak, a madarak eltűntek, de a hangyák még szorgalmasan motoznak az avarban, a fű között, elemózsiát gyűjtögetnek télire. Ám valami mégis más e napon, valami nem illik a képbe. Sőt, ha helyesen akarunk fogalmazni, akkor inkább…

Mikle Dorina: Káosz (részlet)

[…] Miután az egyetem épületéből kiléptem, befordultam egy szűkebb mellékutcába, majd onnan egy plázákkal, éttermekkel es butikokkal szegélyezett főútra tévedtem. New York híres a kilométer hosszú utcáiról. Éppen elhaladtam egy kávézó mellett, ami dugig volt emberekkel. A presszóból egy (hozzam hasonlóan) rézvörös hajú srác lepett ki, kezében papírpohárban gőzölgő kávéval. Az ajtón kiáramló finom illat…

Sós Veronika Regina: Két oldal

Harcban az időnek nincsen szava, Ez nem a béke tavasza. Alkonyatkor már a hold ragyog, Hideg fénye elijeszti a fagyot. Fán levél nő, fű zöldell, Mégis, látszik intő jel. Szélben zúg az üres ház, Nem is egy van, hanem száz. Két oldala van az útnak, Hányszor kell bizomyítani a múltnak? Négy fal volt, egy épület,…

Árpási Viktor: Farkas az ajtónál

Kopog a farkas, Ajtó előtt morog. Érdesen csahol, Szeméből vér foly. Ne told be orrod, Pokoli toportyán! Hozom baltám, s Falra feszítem irhád! Kacag a farkas, megszólal: Úr, te itt nem vagy. Még szolga sem. Törvény az erdész, abszolút. Láncold természethez magad, és Bűneid szemében elhamvadnak. Kis ár ez, a szabadkézért. Sorsod csak szenvedés, Míg…