Gondos Viktória: Lionheart – Attack on titan fanfiction

(regényrészlet) Az ifjú kadétok a bőrüket perzselő napsugarak elől sem kaphattak menedéket, tudásukat kötelességükben állt tovább fejleszteni a földi harcművészet különböző variációiban. Sokuk fejében megfordult a gondolat, vajon mennyi hasznát fogom én venni ennek a kínlódásnak? Fejeseik még csak egy kortynyi vizet sem engedtek meg nekik. Néhányuk kíméletlenül, kezükben egy üveggel járkáltak fel-alá, s voltak, akik ragyogó szemekkel megpillantva az…

Rimóczi Ágnes: Árnyék

Talán említettem már, hogy sosem hittem igazán a nő és férfi közötti barátságban. Talán éppen ezért nem is igazán voltak fiú barátaim. A főiskolán aztán jött egy srác, akivel összehaverkodtunk. Később kiderült róla, többet szeretett volna, mint, hogy csak a barátom legyen. Nos, bevallom, én is ugyanígy voltam ezzel, mégsem lett eget rengető szerelem a…

Vincze János Farkas: Párhuzamos valóságok

– Jajj, elnézést! – kérek bocsánatot a mellettem ülő férfitól, aki éppen csak kinyitja a szemét és alig érzékelhető módon legyint egyet. A mozdulat beszédes. A „rá se ránts”-tól a „hagyjál már aludni”-ig minden benne volt. Most, hogy a kátyús úton zötykölődő buszom felébresztett a reggeli munkakezdés előtti utolsó álmomból, körülnézek és szemügyre veszem a…

Földi Mária: Karmaforgó

A lelkembe égett Május 13-a. Húsz évvel ezelőtt ezen a napon búcsúztattam először egy édesanyát. Egyetlen alkalommal kért tőlem helyettesítést az egyik kedves kollégám, azóta sem tudok kilépni ebből a körből. Eleinte személyleírás alapján kerestek az elhunytak hozzátartozói, később már név szerint. Azt sejtettem, hogy karmikus feladatot kell teljesítenem, ha már ilyen makacsul kitart a…

Iványi Barbara: Tisztítótűz

Lépre csal a balgaság nyomán a szenvedély, Eltűnt félelem, most veszélyes a meredély. Bőröm érintve mérget sző a szívdobbanás, A poklok előtt szól nekem a ráolvasás. Pezsgő vágyam csapdába csalja szemérmemet, Mondd, hogy fojtsam el bűnösen szép érzésemet.   Mámort hozó nedű, oly édesen bódító, Érzem sóvárgásod, testem dalát felszító. Hangom kéjjel babonázza merev ágyékod,…

Holló László: Ha menne

Pányvázott lovak omló szikla mellett hangyabolyba lépve friss füvet legelnek száraz hínár lóg a láncon piciny ménes hova vágyjon Ha menne merre szíve hajtja minden csendben szétszakadna bogár futna fel a szügyre keserű felhőbe kerülve Ha menne kórók közt lépésben fonnyadt-fagyott ébrenlétben sok kis tűlevelét állná de ott belül sose bánná

Szemerády Zsanett: Minden rendben van!

Délután volt, már megebédeltem. Hazafelé indultam volna, de még akadt egy kis dolgom. Bementem a könyvtárba egy-két könyvért, majd megvettem azt a néhány dolgot, amit anyukám kért. Arra gondoltam, milyen jó lesz hazaérni. Végre péntek van, így alhatok egy nagyot! Valószínűleg a fáradtság beszélt belőlem, az utóbbi hetekben elég keveset aludtam. Fájt a szemem, a…

Hornyák Nikoletta: Iszok

Érdekes hogy senki sem Vette észre azt hogy inkább Iszok róla mint beszélek És hogy azt álmodom Otthon vagyok Minden második napon Szaladgálok a házban Amiben minden úgy van Ahogy azon a reggelen ott hagytuk… Hát lehet szerintem ez csak nekem fura Mit értek én az emberekhez?

Kolozsi Zsombor: A farkas lovag

A Hold már magasan járt az éjszakai égbolton. John egy, a kúriára néző dombról kémlelt. A kivilágított épületet, még ezekben a sötét órákban is jól lehetett látni. Elefántcsont színű falai szinte úgy világítottak mintha a Holdat akarták volna utánozni. A kertben több őrt is lehetett látni, ahogy unottan járkálnak, fegyvereik kezükben pihentek. Nem is sejtették,…