Földi Katalin: Az én mamámnak
Még most is eszembe jut az illat, s arcomra igaz mosoly illan. A csengő hang, amely elaltatott, s kíváncsi fül, mely meghallgatott. A két kar, mik meleget adtak és finom tea mindig akadt. Máig te vagy a menedék, Léted csöpp szívembeég! Neked mindent elmondhatok, rengeteg terhet ledobhatok. Bármily fáradt kedélyed, léptem vigyázva szemléled! Vicceiden mindig…

