Jánosi Nikolett: Amikor a tündérek megkegyelmeznek

Rövid a vízvonal a varázslat és a valóság között. Vékony a jég, melyen halandó talpak táncolnak. Kábulnak, bágyadnak. Audienciáért járulnak a nagykirály, s királynéja elé, szemükben ott csillog a kába vér. Végzetbe táncolják magukat, ajkukról csöpög az édes halál, hisz minden gyönyörű varázslat mi szemük elé áll. Tépett szoknyák, kopott cipők, haldokló tüdők mellett lassan…

Pintér Martin József: Hőseink mesélték

Most már kihűlt parázson, égő szívünk lobban, De mégis egymás mellett fekszünk holtan. Ahol halkan telik az idő, ott hangosan kattan az óra, Mert országunk dicső múltját tipornák porba. Ellenséges katonák hitvány tekintettel, Néznek, a halált megvető, magyar regimentre. De most egy hontalan férfi nagyot legyintett, Akit még saját ősei se ismertek. Megannyi szív ontatott…

Sebők Zoltán: Világtalanul

Csendben lépkedj, fényt fel ne kapcsold! Hagyd sötétben, hagyd pihenjen minden halott. Hisz nincs megnyugtatóbb annál, hogy minden véget ér? Ez a rend, ez nem káosz. Az ember csak nyugtalanságot akar, mert szereti az unalmat. Fél ha elveszti gépesített közönyét. Én is félek emiatt. Mily tévút, s balga nyomor ez! Bennem háború zajlik, szüntelen bombáz…

Földi Katalin: Az én mamámnak

Még most is eszembe jut az illat, s arcomra igaz mosoly illan. A csengő hang, amely elaltatott, s kíváncsi fül, mely meghallgatott. A két kar, mik meleget adtak és finom tea mindig akadt. Máig te vagy a menedék, Léted csöpp szívembeég! Neked mindent elmondhatok, rengeteg terhet ledobhatok. Bármily fáradt kedélyed, léptem vigyázva szemléled! Vicceiden mindig…

Kondacs Réka Tünde: Homokvár

A Nap ma a szokásosnál is jobban perzselte a homokot. Hajnalban volt a negyedik földrengés a héten, pedig csak péntek van. A földrengések pár hete kezdődtek, de egyre többször fordultak elő. Iskola hiányában nem éltek Forróvégen tudósok, így az itteni emberek csak a fantáziájukra hagyatkozhattak. Illetve hagyatkoztak volna, ha érdekli ez őket. Egy fiú kivételével…

Molnár Roland: Siklósi Örs emlékére

Még egy kicsit korán van, de már elindultam vár rám, de nem ismerem. Nem tudom mi lesz velem, elfogy az életem, de élem, amíg lehet, és ha kéred, én felajánlom neked. Csak állok némán, hallgatom, ahogyan beszélsz, mezítláb a vihar közepén. Zokog és már a cigim sem ég, eloltottam, mert élni szeretnék. Csukott szemmel a…

Koncsik István: Bábel a sűrűben

Vadon mélyén él egy népes kolónia. Mindegy merre, Hungária, Polónia… Vezérük Bölcs Leó, az erdő királya, Rosszat igazán nem mondhat senki rája. Segíti őt pár állati jó tanácsos, Velük ujjat húzni korántsem tanácsos! Kevés idejük van lustán heverészni, Zűrös ügyekben kell igazságot tenni. Fogvacogva jelentkezik be a medve. Eltűnt tüzelője, meg van már dermedve! Mátyás…

Kálmán Zsófia: Csókban felejtett dallamok

Tavaszba öltöztek az emberek az utcán Csendben nézek valaki után Előre, hátra, inkább maradok Nem tudom eldönteni, én magam ki vagyok. Összefújja tagjaimat a márciusi szél Annyi minden van, mi annyi mindent ér Ölelésben és csókban felejtett dallamok S én, aki egy szomorú kis valaki vagyok. Porként szórja lelkemet a megmaradó élet, Minden apró fájdalomban…

Kiss Helén: Emléked csillaga

Felnéztem az égre és a csillagokra meredtem, Megannyi fénypont, ami fentről néz engem. A csúf éjjeleket beragyogják, legyen az bármilyen sötét, Amikor a labirintusból úgy érzed nincs menekvés. Vajon a te csillagod is ott van fent, vigyázol rám?, A válaszért bármit megtennék, amit csak kívánnál. A tücskök ciripelnek a messzi bokorban a kert végén, A…

Rácz Roland: Az isler túra

Apa nevezte isler túrának. Mindig nagyon vártam, hogy végre ezzel nyisson be a szobám ajtaján és megkérdezze, hogy van-e kedvem az isler túrához. Sosem gondolkodtam a válaszon. – Persze apa! Már nagyon vártam! Apa kamionos volt és sokat dolgozott. Ritkán láttam. Sokszor hiányzott, de amikor szabadságon volt, próbált kárpótolni az elvesztegetett időért cserébe. Bejárta egész…