Pethő Kinga: Maradok

Bárcsak itt lennél vagy ott lennék én és együtt lehetnénk. Kéz a kézben valahol messze lépkednénk. Te zenélnél, én hallgatnám, egy pokrócon összebújva, mily mesés pillanat is volna. Emlékeimbe zárnám, ahogy kedvenc dalunkat dúdolnád. Ujjaid a gitárod húrjait pengetnék, miközben az ujjaim a hajadban fel-alá járnak, mint pillangók a hasamban. A forró hátadon végigfutó cirógatást…

Jánosi Nikolett: Amikor a tündérek megkegyelmeznek

Rövid a vízvonal a varázslat és a valóság között. Vékony a jég, melyen halandó talpak táncolnak. Kábulnak, bágyadnak. Audienciáért járulnak a nagykirály, s királynéja elé, szemükben ott csillog a kába vér. Végzetbe táncolják magukat, ajkukról csöpög az édes halál, hisz minden gyönyörű varázslat mi szemük elé áll. Tépett szoknyák, kopott cipők, haldokló tüdők mellett lassan…

Pintér Martin József: Hőseink mesélték

Most már kihűlt parázson, égő szívünk lobban, De mégis egymás mellett fekszünk holtan. Ahol halkan telik az idő, ott hangosan kattan az óra, Mert országunk dicső múltját tipornák porba. Ellenséges katonák hitvány tekintettel, Néznek, a halált megvető, magyar regimentre. De most egy hontalan férfi nagyot legyintett, Akit még saját ősei se ismertek. Megannyi szív ontatott…

Sebők Zoltán: Világtalanul

Csendben lépkedj, fényt fel ne kapcsold! Hagyd sötétben, hagyd pihenjen minden halott. Hisz nincs megnyugtatóbb annál, hogy minden véget ér? Ez a rend, ez nem káosz. Az ember csak nyugtalanságot akar, mert szereti az unalmat. Fél ha elveszti gépesített közönyét. Én is félek emiatt. Mily tévút, s balga nyomor ez! Bennem háború zajlik, szüntelen bombáz…

Földi Katalin: Az én mamámnak

Még most is eszembe jut az illat, s arcomra igaz mosoly illan. A csengő hang, amely elaltatott, s kíváncsi fül, mely meghallgatott. A két kar, mik meleget adtak és finom tea mindig akadt. Máig te vagy a menedék, Léted csöpp szívembeég! Neked mindent elmondhatok, rengeteg terhet ledobhatok. Bármily fáradt kedélyed, léptem vigyázva szemléled! Vicceiden mindig…

Kondacs Réka Tünde: Homokvár

A Nap ma a szokásosnál is jobban perzselte a homokot. Hajnalban volt a negyedik földrengés a héten, pedig csak péntek van. A földrengések pár hete kezdődtek, de egyre többször fordultak elő. Iskola hiányában nem éltek Forróvégen tudósok, így az itteni emberek csak a fantáziájukra hagyatkozhattak. Illetve hagyatkoztak volna, ha érdekli ez őket. Egy fiú kivételével…

Molnár Roland: Siklósi Örs emlékére

Még egy kicsit korán van, de már elindultam vár rám, de nem ismerem. Nem tudom mi lesz velem, elfogy az életem, de élem, amíg lehet, és ha kéred, én felajánlom neked. Csak állok némán, hallgatom, ahogyan beszélsz, mezítláb a vihar közepén. Zokog és már a cigim sem ég, eloltottam, mert élni szeretnék. Csukott szemmel a…

Koncsik István: Bábel a sűrűben

Vadon mélyén él egy népes kolónia. Mindegy merre, Hungária, Polónia… Vezérük Bölcs Leó, az erdő királya, Rosszat igazán nem mondhat senki rája. Segíti őt pár állati jó tanácsos, Velük ujjat húzni korántsem tanácsos! Kevés idejük van lustán heverészni, Zűrös ügyekben kell igazságot tenni. Fogvacogva jelentkezik be a medve. Eltűnt tüzelője, meg van már dermedve! Mátyás…

Romhányi Eszter: Nektárcseppek

Szeretem a csöndet a zajban, mint a felhőt a napsütésben, zivatart hallgatni halkan, lágy eső kíséretében. Szeretem a fényt a sötétben, mint a színt a szürkeségben, merülnék a tengermélyre, az élet rejtelmébe. Életem töményen telve tervvel, meneküljek el? Létem útja fákkal szegélyezve, nem tévedek el. Gondolatot gondolni gond nélkül, ki ne szeretne? S megannyi kincset…

Kiss Helén: Emléked csillaga

Felnéztem az égre és a csillagokra meredtem, Megannyi fénypont, ami fentről néz engem. A csúf éjjeleket beragyogják, legyen az bármilyen sötét, Amikor a labirintusból úgy érzed nincs menekvés. Vajon a te csillagod is ott van fent, vigyázol rám?, A válaszért bármit megtennék, amit csak kívánnál. A tücskök ciripelnek a messzi bokorban a kert végén, A…