Csimbi kutya bemutatkozik Sziasztok, Csimbi kutya vagyok, egy barna szőrű spániel kiskutya. Egy családban élek anyával, apával és a kis gazdimmal, Babival egy nagy-nagy városban. Amióta a családhoz kerültem, a kis gazdámmal szinte elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. Ő mindenhová magával visz és velem is alszik el. Barátságunk kezdete óta mindent megbeszélünk egymással, együtt sírunk, együtt nevetünk.…
Tizennégy éves voltam,amikor rajongásig imádott Nagyapám meghalt.Érezhette,hogy közeleg a vég,mert a nyolcadikos ballagásomra szánt ajándékát már a névnapomon (két hónappal korábban) megkaptam tőle.Gyors lefolyású betegségben Anyák Napján aludt el örökre, mindössze hatvanhét évesen. A mai napig bánom, hogy nem tettem fel neki a kérdéseimet. Fiatal felnőtt koromban tudtam meg róla sok-sok dolgot, ami miatt még…
Felbőg a motor és én lassan útnak indulok. Tavaly nyár óta kicsit „kerepel” a járgány, ettől eltekintve tökéletesen működik. Bár mikor nyáron az M7-es autópályán, Siófok után megadta magát a hűtő és leállt a kicsike, enyhén kiborultam, hogy jutok majd haza. Akkor ott a leállósáv szélén, a szántóföldek felé fordulva ordítottam egy nagyot, amiben benne…
…..Kamasz voltam a Bástya étteremben sült krumpliztunk, és sutyiban boros kóláztunk….. Szólt a cigányzene, halkan beszélgettek a vendégek…. Bejött egy ősz „ nagy bajuszú „ bácsika… fekete ünneplő, fehér ing, csillogó csizma .. vidéki kisöreg gondoltuk… pörköltet kért egy kancsó vörösborral…mire ” megvacsorált ” a bor fele is elfogyott…. megtörülte száját, megpödörte bajszát és odaintette…
Mottó: „Jászberény mindig is Lehel Vezér városa volt, a nagylelkű adomány után méginkább az is marad örökre.” A Szerző Te büszke jászmagyar népem! Kigyúlt csillagod az égen. Őrzi nappalod, éjjeled. Tizenhárom nyílvessző Sebzi a felhőeget; Valaki vadul vágtat, A fehér fellegek felett. Nem, nem mese a legenda; Mítosz az, a Nemzet Hite, Melynek bölcsője a…
Hol a végtelen alföldi táj az ég peremét érinti, ott él egy föld, mely ezer éve a magyar szívet erősíti. Ott kanyarog a csendes Tisza, tükrében arany nap ragyog, partján a szél régi történet szavát hozza a fák között. A rónaság messze terül el, búzatenger hullámzik rajta, nyári napfény arany színével áldást szór a magyar…
Szolnok város szívében, Rózsák illata ring a szélben. Vízzel telt medence tetején, Kőbékák ülnek szökőkút peremén. Kőszemükben távoli nyarak fénye, Mint csobogó múlt halk zenéje. Kőszívüket víz körforgása élteti. Tündöklő napsugár testüket nem égeti. Régmúlt titkok őrzői ők. Mozdulatlanságuk ősi meséket sző. Ezernyi lépés koppanása. Szerelmes csókok csattanása. Önfeledt gyermekkacaj száll, Szemközt Verseghy Ferenc szobra…
Itt a Tisza nem siet sehová, csak mélyen belesimul a partfalba, mint aki tudja: hazaérkezett, iszapos csendjében ott vibrál a Holt-ág békalencsés nyugalma, ahol az idő nem percekben, hanem horgászbotok rezdülésében mérhető. A vashíd vázán átrobog a világ, ahol az emlékek megmaradnak kerekek csattogása ritmust dobol hasonlít a kicsi falu szívveréséhez Szajol nem csak egy…
Asszonyanyám, lelkem, kihez adott engem? Károgó varjak közt nincsen hová lennem. Elvették függőmet, hímzett zsebkendőmet, gyöngyös klárisomat, híjnak piperkőcnek. A réklim fekete, a szoknyám fekete, napam parancsára főkötőm fekete.* -Vastag a ház fala, kicsiny az ablaka, csak a parti fűzfa bólogat be rajta – Uramot se látom, napestélig várom. Sót viszen tutajon, túl van héthatáron.…
Onnét jöttem, hol a Tarna útja véget ér, Jászok földjén a Zagyvával összeér. Ők ketten, testvérként együtt szaladnak, Hogy Szolnoknál a Tiszába omoljanak. A helyiek a Pelikán óvó szárnyai alá vettek, Mint három fiókájuk közül az egyiket. Itt székelt a királyi tisztviselő, Szaunok, A Vármegye Ispánjáról így lett Szolnok. A Kossuth téren, híres épületek vannak…
