Dénes meghalt, megsirattuk, majd eltemettük. Mindenki megjegyezte, hogy jó ember volt, rövid, de szép életet élt. Az üzemnél kilengették a fekete zászlót, majd mindenki ment a maga dolgára. Csak Edó sírt utána továbbra is. Hogy feltámasztani akarta, vagy utána kívánt menni, azt nem tudtuk megmondani, csak azt, hogyha így folytatja, akkor tönkre megy. Végül megunhatták…
Juli egész nap a nagyanyjánál volt. Amióta szülei megvették a kis parasztházat a falu szélén, gyakran töltötte idejét a mamánál. Ennek lassan már két éve. Előtte egy másik településem éltek, de házuk fokozatosan lakhatatlanná vált, felújításra pedig nem telt. A kislány harmadik osztályos volt. Az iskolából sokat hiányzott, gyakran betegeskedett. Ennek ellenére jól tanult, virult…
Álmos vezér komoran húzta össze kusza, fehér szemöldökét. Miközben rövidlátón a körülötte magasodó, homályos körvonalú hegyeket szemlélte, úgy érezte, mintha szemfedőként borulnának fölé. Hirtelen erős köhögési hullám tört rá, mélyről érkező, hörgő hangok kíséretében, és öreg, megfáradt teste kétrét görnyedt a megerőltetéstől. Csak hosszú percek múlva csillapodott a roham, ekkor Álmos megkönnyebbülten egyenesedett ki. Kézfejével…
Kemény kézzel bánt a tél a kinnmaradókkal abban a vészterhes esztendőben. Aki nem talált időben menedéket, nem volt biztonságban, ez tudható volt előre. Az alföldi puszta szűrös–gubás népe felkészült egy olyan télre, amilyet addig csak nagyatyáik meséiből ismert. Ennek volt köszönhető, hogy amikor advent második vasárnapján egy jeges fuvallat halálos sóhajtással átlebbent a falu felett,…
Nem voltam kitűnő tanuló. Nem érdekelt a továbbtanulás sem. Bár néha azt hazudtam magamnak, hogy sok figyelmet fordítok az iskolára, de sajnos nem így volt. – Nem igaz, hogy nem tudsz dönteni – lekezelően beszélt velem az egyik kitűnő osztálytársam, miután megkaptuk az érettségi bizonyítványunkat. – Nem is akarok – mondtam komolytalanul. Már nagyon untam,…
Délután háromkor zár a kedvenc hentesboltja, ahol vásárolni szokott. Sietve öltözködik, hogy még elérje a nyitvatartási időt. Gérard valamiért a mai napon öt perccel később zártja a boltját. Éjjel sok dolga lesz, mert ügyeletes az őrsön, és otthon is dolgoznia kell home officeban. Hazaérve sietve leveti kabátját, átveszi cipőjét, és kezet mos. Megvacsorázik, és nekiáll…
1990-et írunk. Egészen feltűnő jelenség vagyok. Rendkívül magas vagyok, még most is, öregkoromra, jégkék szemem tündököl. Ha rám nézel, öltözködésemben az 1960-as évekbeli úri öltönyös stílusjegyeket véled felfedezni. Bal lábamra kicsit sánta vagyok, elestem az alagsor lépcsőjén úgy 3 évvel ezelőtt. Azt hittem nem tört semmi testrészem, így hanyagoltam az orvosi beavatkozást, ám utólag kiderült,…
Napfényes délután… Ülök a folyó partján a fűben, nézem a vizet, mintha egy üzenetet várnék valahonnan a távolból. Merengve nézem, ahogy a túlsó parton a fák zöldje belefolyik az ég kékjébe. Nincsenek most felhők. Hiányoznak, mert mindig mesélnek valamit. Madarak sincsenek most az égen. Csend van. Bennem is. Szívemben kis virágom, belehallgat a csendembe. Várja…
Ott hol születtem ott van az én hazám. Ott ahol szeretettel szült engem anyám föl neveltek édesapámal óvtak, vigyáztak reám. Kicsiny falumnak templomában imátkoztam imára hajtott fejemmel, két kezemmel mellyel símogatást adtam reátok anyám. ott hol születtem ott van az én hazám. Mosojogva emberek követnek engem az utszán. Kedves szavaikkal mint napfény ragyog rám. Kicsiny…
Olyan hazában szeretnék élni ahová szeretettel szült engem anyám. Olyan hazában hol felnevelt engem édesanyám és édesapám. Oly hazában szeretnék élni ahol az emberek büszkén, mosojogva néznek vissza reám. Hazában hol nincsenek árván maradt gyermekek, s nem kérdik meg tölem: Hol van édesanyám és édesapám? Olyan hazában szeretnék élni, hol nincsenek többé hontalanok, és nem…
