1. fejezet Bmm, bmm, bmmm. Megszólalt az ébresztőm. Morogva kikapcsoltam és megnéztem az időt, 8:47-et mutatott. – A francba! – rögtön kipattant a szemem. Felkeltem az ágyból. A nagy rohanásban még szegény Puszedlit – a macskámat – is sikerült lelöknöm az ágyról. Kapkodva felvettem a ruháimat. Lementem a földszintre megkeresni a szükséges irataimat, hogy igazolhassam…
A nézőtér elhalkul, az egyetlen fény rá irányul és elkezdődik. Az ugrásai, a forgásai, minden mozdulata lágy és kecses. Gyönyörű vörös haja loknikban omlik a vállára és az összes lépésénél követik feje csinos mozgását. A közönség lélegzetvisszafojtva figyeli egyedül őt, abban a csodaszép levendula színű ruhában, az opera óriási színpadán. De számára egyetlen dolog számít…
Hideg, téli éjszakára ébredek, A szemem lefagyott, a testem remeg. Csíp a kezem, a lábam, a fejem, Nem tudom mi történt velem. Szétnézek a kietlen vidéken, A fák csupasz ágai halkan recsegnek, A hóban szánkóznak deres falevelek, Fehér színbe öltözött a kikelet. Fejemre esik egy piciny hópehely, Mint könny, végigszalad a testemen. Követem remegő tekintettel…
Az életem, ha nincs remény, csak szürkeség, nincs otthon többé már, a szívemet, a lelkemet féltve nyújtom át. Sok fájó könnycsepp tova száll már ezután, te segíts utamon most már. Védj a bajtól, óvj a gondtól, sorsom bízom rád, megtanítasz oly sok szépre, feltekintek rád. Így mesélsz majd, kéz a kézben, újra szép lesz a…
Új nap virradtával fémláncok csörögnek, A rabok sorsában nincs helye örömnek, Bádog tányérjukban ma sem lakik bőség, És minden rezdülést figyel éber őrség. Eltérő figurák, ezerféle vétkek, Egységes a státusz: mind-mind elítéltek, Egynek sincsen neve, csak ruháján száma, Gyehennaként őket várja a kőbánya. Itt vagyok közöttük, egy senki a sorban, Valaha nekem is részem volt…
Őseim karjai lassacskán Végleg kámforrá válnak, Nélkülük nekem nincs hazám, Ha Mennyország kapui tárnak. Szorgos kezük a végsőkig Én értem dolgoznak, Életük nem tarthat bármeddig, Hisz terhet jócskán hordoznak. Apám tiszta lelke Fájdítja én szívemet, Harag néhol benne, Hisz ő alkotta véremet. Anyám kedélye valahogy Szélsőséges folyamat, De benne rejlik valahol Sok kis törődő mozzanat.…
Hajnali fényeket szeretnék látni Ahogyan az élet sugarát Bús csend helyett egy szabadabb álom Bolyongó reménye szeli át. Szerepek helyett az életet játszani Elbukni, felállni csendesen Magamon nevetve fájdalmat temetni Nem győzni, nem veszteni ebben sem. Megbocsátani, ami bántott Megélni, ami boldogít Ha kifogytam, újabb vágyakat szőni S mikor az idő szembesít Hogy cinkos évszakjaim…
Ártatlan ajkaidról csak úgy visszhangzik a szép szó. Ártatlan kezeidet pedig csak úgy hívom,hogy a megnyugvást hozó. Ártatlan szemeid csillogása járja át lelkem legmélyebb bugyrait. Ártatlan szíved próbálja meg felépíteni elmém felégetett hamvait. Ártatlan szavaid suttogása járja át szellemem. De rajtam már a szent szavak sem segíthetnek,hisz a büntetésem végül úgyis elnyerem. Aztán egyszer csak…
14 éves lettem én Sok az önkritika, s vélemény Hogy elment-e az Eszem, Nekem. 14 éve annak, hogy megszülettem én, S kire annyi ideje felnézek én Apám, S Anyám. Sok érzelem és bánat, De főképp a vidámat Költöm, Öltöm. Időm családommal töltöm, Hogy ne legyen jövőm Komor, S szomor. Ma már sikerült másokat, Illetve magamat…
Lassan eltávolodom és többet nem térek már vissza. Lelkem az éjben elterül mint a sötét tinta, de mindent ami voltam most végleg itthagyok, a végtelen éterből örzöm majd az álmotok. Én leszek az eső, a szél és a bánat, én csókolom majd ráncos orcádat, én leszek a csöndben a pillanatnyi élet, hűvös szellővel jelzem majd,…
