Ártatlan ajkaidról csak úgy visszhangzik a szép szó.
Ártatlan kezeidet pedig csak úgy hívom,hogy a megnyugvást hozó.
Ártatlan szemeid csillogása járja át lelkem legmélyebb bugyrait.
Ártatlan szíved próbálja meg felépíteni elmém felégetett hamvait.
Ártatlan szavaid suttogása járja át szellemem.
De rajtam már a szent szavak sem segíthetnek,hisz a büntetésem végül úgyis elnyerem.
Aztán egyszer csak ártatlan szavaid múltját megismerem.
De a magamban érzett kínzó fájdalmat inkább csak elviccelem.
Persze jól vagyok,nem,nem vagyok jól,de te úgysem érted.
S ártatlanságodból származó tetteid súlyát,te soha fel nem éred.
Hisz az élet tökéletes ugyebár,szeretlek téged.
Ártatlan szereteted pedig jobbá teszi számomra a létet.
De a rózsaszín köd egyszer lehull és én akkor sem hagylak itt téged.
Ártatlan gyermek énem sosem lépne ki ebből ,csak is ha te kéred.
Rejtőzhet akár az ártatlan szavak mögött ördögök morajlása.
Talán a démon erejének építéséhez gyötrelmeim felhasználta.
Talán sosem lépnék ki abból,amiben épp vagyok.
Inkább hibernálódok, s ártatlan gondolataimba fagyok.
Vagy talán egyszer kilépek.
S majd halálom után az ártatlan szavaimból idéznek.
Jelige: Lia
