Ott hol születtem ott van az én hazám. Ott ahol szeretettel szült engem anyám föl neveltek édesapámal óvtak, vigyáztak reám. Kicsiny falumnak templomában imátkoztam imára hajtott fejemmel, két kezemmel mellyel símogatást adtam reátok anyám. ott hol születtem ott van az én hazám. Mosojogva emberek követnek engem az utszán. Kedves szavaikkal mint napfény ragyog rám. Kicsiny…
Olyan hazában szeretnék élni ahová szeretettel szült engem anyám. Olyan hazában hol felnevelt engem édesanyám és édesapám. Oly hazában szeretnék élni ahol az emberek büszkén, mosojogva néznek vissza reám. Hazában hol nincsenek árván maradt gyermekek, s nem kérdik meg tölem: Hol van édesanyám és édesapám? Olyan hazában szeretnék élni, hol nincsenek többé hontalanok, és nem…
Léhán, meg-megállva lépkedett a porond felé Szívében jeges félsszel közeledett Rángatták az összecsomósodott idegek A porondról felkent bálványalakok lesték Lesték, ő csak fülelt Lesz-e valaki, aki nevét kiáltja a dermeteg messzeségbe Léptei egyre szaporábbá váltak Fogadjatok magatokba, hadd legyek egy veletek Ő azonban nem fogadta magába a rendkívülieket A kisebb a nagyobba kívánt olvadni Pedig…
/Szabó Lőrinc Tavasz c. verséből „csipegetve”/ Mi az? – kérdezte Marcsi. Roham – felelte az Epilepszia. Megérkeztél?- kérdezte Marcsi. Meg ám! – felelte az Epilepszia. Szeretsz? – kérdezte Epilepszia. Nem szeretlek! – felelte Marcsi. Hogyan is szerethetnélek? Orvul jössz és hátba támadsz, kérdeznélek s nincsen válasz. Kitépsz, kiragadsz magamból engem s elveszek üres tekintetemben. Bamba…
Kopáran, meztelenül álldogál már a természet megannyi fája, Ősz színében pompázik Alföldnek egész tája. Zord időjárás miatt sokak kabátba öltöznek, Ilyenkor a madarak is már délre költöznek. Várakozik, sorakozik egy madár csapat, Repülésre készen búcsúztatják a nyarat. Várják most a telet, a déli meleget, De az út hosszú, mire átszárnyalják a sok-sok hegyeket. Útra indulnak…
Kezemben hordom az időt, mint jós a jövőt, napba bontom, ujjaim köré fonom. Hajlítom a jelent, térítem a jövőt. Múltnak ágyát nem vetem, jelent jövőben fürdetem. Utcák kövén rózsaujjú hajnal kopog, a fény barázdáiban az idő tűsarok. Jelige: Abigél
Sok felhő, sok felhő, sok felhő gyűlt felettem. Ezer év ,ezer év eltelt már életemben. Itt voltál, nem vagy itt. Hiányzol. Mindig érzem. Hidd csak el, hidd csak el, miòta vagy.. Csak néked éltem! Szįvemben pereg a dob. Én érted, csak érted vagyok! Ölelni, áldani Téged. Lépni, hallgatni, harcolni Érted! Mindig várlak, mindig szeretlek, Csodás…
mágnesek között hasadó valósággá felgyorsított tér felgyorsított valóság valósággá hasadó valótlan világ én univerzum voltam mágnesek között bolyongó szerelmes elemi részecske elemi töltés mágnesek űzte valótlanná hasadó létillúzió egésszé egyesülő részuniverzum lettem álmaimban távoli zene éjszakát széthasító neonfényben kihunyó csend hangjai vonz taszít minden gondolatom szerelemfirka vagyok egy betonfalon Jelige: kezdő költő
Táncot járt egy angyal az éjben, szárnya ragyogott hófehérben. Lehullott egy csillag az égen, kívánt valaki a messzeségben. Teljesül e valaha az álma? Ugyanis ezt kívánta: „Aki ezt a verset olvassa, legyen nagyon jó sorsa. Szívében lobogjon a szeretet lángja, ha ezt látja, az Isten áldja”. Meghallotta ezt az angyal, odament hozzá mosolygós arccal. -Teljesül…
Szívemben csend, lelkemben nyugalom. Úgy érzem, most a Világot uralom. Társam a Tűz, melegít, ha fázom, Lábam bokáig hűs Vízben gázol. A Földön járásom laza, lebegő, mert átjár a könnyű, égi Levegő. Harmat csöndben csöppen mélyet. Indában lágyan kering az élet. Párás, zöld fű rendre éled. Fényes patak útja vezet. Világosság nyújt most kezet. Lombban…
