Múló Idő árnyékában
Papucsban csoszogó, könyvek közt motozó, harmatot zokogó múló Idő, te sápadt mosolyú, szelíd kerítő, az élet kútjából könnyeket merítő, te Matató Motoszka, ki elveszed orozva a Szépség talmi külső vázát, hogy bensőjét csak azok lássák, kik elsírták már lázas gondjaikat, s elsiratták széthulló önmagukat, kik egymásra rakták a múló éveket, kik elmondták már a legszentebb…