A folyó érzékeny volt a halk hangokra. Az emberek kiabálása, a kutyák ugatása, a marhák bőgése nem érintette meg soha. De a halk sóhajok, finom áramlatok mindig felkeltették az érdeklődését. Egy lány ült a partján, a Zagyva torkolata alatt. Meztelen lábfejét a folyó mosta. Lány…úgy hatvan körül lehetett, de a folyó emlékezett rá, hogy milyen…
A tücskök ciripelése egyre hangosabban töltötte be a forró, májusi délutánt. A kósza szellő ritka vendég volt azokban a napokban, ezért aki csak tudott, az árnyékot keresett. Két kisfiú, Ádám és Lehel a domb oldalának támaszkodva kémlelték az eget, és azt találgatták, hogy a bárányfelhők mire hasonlítanak. A domb tetejére épült szélmalom óvta valamelyest a…
A padlás mindig melegebb volt, mint a ház többi része. Nem tudtam, hogy a gerendák között több a levegő, vagy csak az idő jár másként odafent, de amikor felnyitottam a csapóajtót, mintha egy régi világ lélegzete csapott volna az arcomba. A por lassan szállt a fényben, és a cserepek résein beszűrődő délutáni nap apró csillagokat…
A tél nem engedett szorításából pedig böjtmás havának már átöleltük a derekát. Hadakozásban megtépázott seregünk utolsó hógolyócsatájának a ránk szakadó sötétség vetett véget. Szállingózó hóesésben indultak haza a hadakozó felek, megállapodva a másnapi folytatásban. A dombos, fás csatateret elhagyva a falu széléig együtt hancúroztunk, innen kisebb csapatokban folytattuk az utat. A hadszíntértől mi laktunk a…
A karmikus gondolkodás szerint őseinktől örökség-csomagot kaptunk, mellyel együtt kell élnünk. Két dédnagymamám a Jász-Kunság területén született, itt éltek és haltak. A megye két meghatározó nemzetségének tagjai voltak, egyikük jász, másikuk kun. Ahogy a két nép magyarországi betelepülésének története, úgy a dédnagymamáim élete is hasonló mederben folyt. * Az első nagy világégés utáni években a…
A vonat lassít. Az ablakban megjelenik az állomás, zajol. Az S betű leesett, csak halvány folt emlékeztet rá. István lelép a peronra. Körbenéz, mintha várna valakit. Egy nő siet el mellette szürke ruhában, kezében kosár. A kalauz fellép a lépcsőre, fütyül. Látszólag rákacsint. Mikor a jegyét elkérte, sokáig vizsgálta, ujjai között morzsolta a papírt. István…
Megállok a városközpontban, behunyom a szemem és egy pillanatra azon gondolkodom, hogy merre induljak. Ha kinyitom a szemem, akkor a 950 éves Szolnokot látom, ha behunyom továbbra is, és egy kicsit gondolkodom, akkor megjelenik előttem a 900 éves város nyüzsgése és a 150 éves Szolnok, vagy a Jász-Nagykun Szolnok megye sziluettje. Ötven év, és csak…
A Nap ma is olyan perzselően sütött. Misi, a kíváncsi kis mopsz, és Pufi, a bölcs szürke kandúr ezen a délutánon is a Tisza partján sétáltak. A folyó lassan csordogált, felszínén csillogott a napfény. A túlparton fűzfák sorakoztak, hosszú ágaik a vizet nyaldosták. A hetek óta tartó szárazság miatt a vízszint nagyon alacsony volt. A…
Előszó: Valaki találóan nevezte az idős kort „szép kornak”. De hát mitől is szép a „szépkor”? Bizony attól, hogy a ráncoktól szabdalt, elnehezült testben jókora élettapasztalat gyűlt össze, mely által – jó esetben, összegző, összefüggéseket felismerő képesség alakult ki. Férjemmel döbbentünk rá, hogy gyermekeink és unokáink valójában nem is ismernek minket: mit gondolunk, miben hiszünk,…
Mielőtt kikapcsolom a gépet, véletlenül vagy sem, megnyitok egy képekkel teli mappát. Régi fotók, régi családról. Régi mi. Elidőzök. Az egyik kép a hetvenes évek elején készült, a Balatonnál. Apu mellett mosolygok, talán hatéves lehetek, fürdőköpenyben mindketten, az enyém katicás, apué a kornak megfelelően csíkos. A pillanat lenyomata egy faházakkal telezsúfolt kempingben készült, körülöttünk minden…
