Kertmari Anna: Fogadóóra

Nem vagyok egy padon üldögélő típus, de most jólesik. Kicsalt a napsütés, ez a kis pihi megkoronázza a hosszú sétát. Amúgy sincs semmi dolgom, mint hallgatni a madarak csicsergését, nézni ki csak úgy a fejemből, bámulni a vizet várakozón, vágyakozva. Thalassza, bányó- tenger, fürdés – nemsoká itt a nyár! Jön felém, célirányosan. Nyolcvan körül járhat,…

Pethő Kinga: Égivándor

(Reggel kilenc óra. Süt a nap. Kinézek az ablakon. A földszinten lakom, a legrosszabb. Kimászni nem fogok, de kirepülni sem tudok.)   A madarak ezüstös szárnyukkal csapdosnak a kék égbolton, míg én a szobámban sóvárgok. Sóvárgok a szabadság és boldogság után. Olyan boldog akarok lenni, mint a kalitkából szabadjára engedett madár. A madarak mítosza gyönyörködtető,…

Jakab Judit: A köd

Egy hűvös őszi este kezdődik minden. Hideg szél süvít a hegycsúcs tetején, a fák lombjai között. A levelek már sárgállanak, a madarak eltűntek, de a hangyák még szorgalmasan motoznak az avarban, a fű között, elemózsiát gyűjtögetnek télire. Ám valami mégis más e napon, valami nem illik a képbe. Sőt, ha helyesen akarunk fogalmazni, akkor inkább…

Jánosi Nikolett: Amikor a tündérek megkegyelmeznek

Rövid a vízvonal a varázslat és a valóság között. Vékony a jég, melyen halandó talpak táncolnak. Kábulnak, bágyadnak. Audienciáért járulnak a nagykirály, s királynéja elé, szemükben ott csillog a kába vér. Végzetbe táncolják magukat, ajkukról csöpög az édes halál, hisz minden gyönyörű varázslat mi szemük elé áll. Tépett szoknyák, kopott cipők, haldokló tüdők mellett lassan…

Kondacs Réka Tünde: Homokvár

A Nap ma a szokásosnál is jobban perzselte a homokot. Hajnalban volt a negyedik földrengés a héten, pedig csak péntek van. A földrengések pár hete kezdődtek, de egyre többször fordultak elő. Iskola hiányában nem éltek Forróvégen tudósok, így az itteni emberek csak a fantáziájukra hagyatkozhattak. Illetve hagyatkoztak volna, ha érdekli ez őket. Egy fiú kivételével…

Bodnár Rebeka: A túlgondolás művészete

Van olyan történet, amiben egy csepp valóság sincsen? Minden jön valahonnan. Egy élmény, egy érzés és az ember fejében megszületik valami. Mi emberek megszületünk aztán valamikor meghalunk. Van döntésünk, mi döntjük el, hogy mit kezdünk az életünkkel. Én boldog akarok lenni. Érezni szeretnék bármit az életem összes percében. Rajtam kívül több millió ember küzd a…

Antal Emese: Tiszafa

Szömörce egy kis falu, mely távol esett a városoktól. Kevés ember lakott itt, egész elhagyatott volt. Nem mondható különlegesnek a szömörcei táj, de azoknak, akik nem tudnak hová menni, és muszáj itt maradniuk, ebben kell megtalálni a szépséget. Így gondolta ezt Jázmin is, aki a szömörcei árvaházban cseperedett fel. Már 16 éves volt, s kedvenc…

Suki Erzsi: Bűn és Becsület

Sokszor kerültünk a takaró alá korgó gyomorral, de azon a héten különösen nehéz volt. Anyám már az utolsó marék lisztet mérte a puliszkához. Milyen kevés is volt az! Nem csillapította farkaséhségünket. A háború apánkkal együtt mindenünket elvitt. Anyám aznap reggel azt mondta nekem, hogy elég nagyfiú vagyok, kilencévesen már az apám is dolgozott, és most,…

Krassóiné Gyüre Rozália: Angyalok közöttünk

-Csitt, csak! Csendben legyetek már egy kicsit!-mondta anyu miközben felemelt kezének mutatóujjával csendre intett. Valamit hallottam a szobából! Csííí, figyeljünk! Lehet, hogy erre járt a Jézuska. Egy pillanatra elhallgattunk. Három, tőlem idősebb fiútestvérem össze nézett. Sejtelmes mosolyukkal, mintha valami titkot palástoltak volna, majd halkabban a konyhaasztal körül, hokedlin ülve folytatták szokványos esti játékukat, a kártyázást.…

Rimóczi Ágnes: Árnyék

Talán említettem már, hogy sosem hittem igazán a nő és férfi közötti barátságban. Talán éppen ezért nem is igazán voltak fiú barátaim. A főiskolán aztán jött egy srác, akivel összehaverkodtunk. Később kiderült róla, többet szeretett volna, mint, hogy csak a barátom legyen. Nos, bevallom, én is ugyanígy voltam ezzel, mégsem lett eget rengető szerelem a…