Kertmari Anna: Fogadóóra

Nem vagyok egy padon üldögélő típus, de most jólesik. Kicsalt a napsütés, ez a kis pihi megkoronázza a hosszú sétát. Amúgy sincs semmi dolgom, mint hallgatni a madarak csicsergését, nézni ki csak úgy a fejemből, bámulni a vizet várakozón, vágyakozva. Thalassza, bányó- tenger, fürdés – nemsoká itt a nyár! Jön felém, célirányosan. Nyolcvan körül járhat,…

Jakab Judit: A köd

Egy hűvös őszi este kezdődik minden. Hideg szél süvít a hegycsúcs tetején, a fák lombjai között. A levelek már sárgállanak, a madarak eltűntek, de a hangyák még szorgalmasan motoznak az avarban, a fű között, elemózsiát gyűjtögetnek télire. Ám valami mégis más e napon, valami nem illik a képbe. Sőt, ha helyesen akarunk fogalmazni, akkor inkább…

Bubori Petra: Szolnok

Az Alföld szívében A Tisza melegében Található meg Szolnok. Szolnok,te csodás! A nap süt reád! A Zagyva,mely a Tiszába torkollik Amelyben halak sokasága él. A Reptár ahol gépek hada sorakozik Az emberek figyelmére vágynak. A Kossuth tér,mely egy híres magyarról kapta nevét Ahol az emberek vidáman élik életüket. A Tiszavirág híd,mely a város “tüdejét”(Tiszaligetet) összeköti…

Szabó Sándor: Vers

Ha én költő volnék Nem csak verset írnék Mindenféle művet Papírosra vetnék Írnék a fiúnak Írnék én a lánynak Az igaz szerelemnek És az elmúlásnak Ha én tinta volnék Soha el nem fogynék Minden áldott reggel Fényben megfürödné Mikor a nagypapa Nagymamát karolva Olvasna el engem Vígan mosolyodva Ha én papír volnék Tiszta sose lennék…

Balázs Angéla: Az életed árán І.

– Mit is keresünk? – pillantok fel a legjobb barátnőmre, majd a tőlünk távol eső híd felé nézek el. – Egy ovális fényes követ. Kinézetre olyan, mint az opál. – sétál oda hozzánk a csapat egyik fiú tagja. – Amúgy rá nem kéne jobban odafigyelni? – biccent felém a csapat utolsó, eddig csendben maradt tagja…

Varga Péter: Csak egy tál eper

A kórházas sztorik mindig megrendítőek… Aki élt már át ilyet, az tudja. Sokat gondolkodtam azon, hogyan kellene megragadni ezt az egészet teljes valójában, úgy előadni, hogy annak minden egyes pillanatával tudjon azonosulni a kedves olvasó, hogy az embereknek minél hitelesebb rálátásuk legyen arra, milyenek a hétköznapok egy idegsebészeti klinika fekvőbetegosztályán… Álljon hát itt ennek tanújául…

Varga Péter: Égiekkel vadászó (I. rész)

Éppen vadászni járt tova Budaházy Elemér, Kinek faluja volt Borszék, és hazája szép Erdély. Vadászni volt, mert a laknál járt minap egy őzsuta, Minek nyomába eredett szorgosan is azóta. Emberünk üldözte őt, és talpon volt már régóta, Mert a zsákmány szépsége az őrültségig hajszolta. Ő volt Magyarhonnak egyik leghíresebb vadásza, Szaktekintély, kinek nem volt még…

Bárdos Beáta: Spontán

Nem éreztem semmit, csak a lebegés fájdalma hasított a lelkembe egész egyszerű mozdulattal, Mint amikor egy kés átszel egy tömb vajat amit egy vágódeszkán hagytak, sok-sok szálkával maga alatt. A szó után, “spontán”, nem hallottam a többit, süket fehér-lebegő medencében figyeltem a felszíni neoncsövek fényét. Soha nem feküdtem még ilyen tiszta ágyban, Nem volt még…

Jánosi Nikolett: Amikor a tündérek megkegyelmeznek

Rövid a vízvonal a varázslat és a valóság között. Vékony a jég, melyen halandó talpak táncolnak. Kábulnak, bágyadnak. Audienciáért járulnak a nagykirály, s királynéja elé, szemükben ott csillog a kába vér. Végzetbe táncolják magukat, ajkukról csöpög az édes halál, hisz minden gyönyörű varázslat mi szemük elé áll. Tépett szoknyák, kopott cipők, haldokló tüdők mellett lassan…