(Reggel kilenc óra. Süt a nap. Kinézek az ablakon. A földszinten lakom, a legrosszabb. Kimászni nem fogok, de kirepülni sem tudok.) A madarak ezüstös szárnyukkal csapdosnak a kék égbolton, míg én a szobámban sóvárgok. Sóvárgok a szabadság és boldogság után. Olyan boldog akarok lenni, mint a kalitkából szabadjára engedett madár. A madarak mítosza gyönyörködtető,…
Egy sötét romos ház előtt állok. Egy vaskapu tornyosul előttem, mely a legmélyebbre száműzött emlékeimet zárja el. Omladozik a fal, repedezik a talaj. Mély lélegzet, zaklatott pillanat s belépek a kínok birodalmába. Nyirkos leheletem lepi be a légteret, melynek súlya majdnem összezúz. Tudattalanul vonszolom nehéz testem. Ahogy sétálok a hosszú, sötét folyosón mindenhonnan sikoly telíti…
A Köszönjük Magyarország program támogatásával láthatták a tisztelt nézők Derzsi György előadásában a “Szerelmem, Sárdy” című operettet. További képek az előadásról
Környezetemben vágytam boldogan élni: Só a teában.
Egy hűvös őszi este kezdődik minden. Hideg szél süvít a hegycsúcs tetején, a fák lombjai között. A levelek már sárgállanak, a madarak eltűntek, de a hangyák még szorgalmasan motoznak az avarban, a fű között, elemózsiát gyűjtögetnek télire. Ám valami mégis más e napon, valami nem illik a képbe. Sőt, ha helyesen akarunk fogalmazni, akkor inkább…
[…] Miután az egyetem épületéből kiléptem, befordultam egy szűkebb mellékutcába, majd onnan egy plázákkal, éttermekkel es butikokkal szegélyezett főútra tévedtem. New York híres a kilométer hosszú utcáiról. Éppen elhaladtam egy kávézó mellett, ami dugig volt emberekkel. A presszóból egy (hozzam hasonlóan) rézvörös hajú srác lepett ki, kezében papírpohárban gőzölgő kávéval. Az ajtón kiáramló finom illat…
Tóth Krisztina művei gyűjteményünkben
Hartai Gergely és Rimóczi Ágnes tudósítása a Szandaszőlősi Művelődési Ház tavaszi programjairól a szoljon.hu és az Új Néplap olvasóit.
Harcban az időnek nincsen szava, Ez nem a béke tavasza. Alkonyatkor már a hold ragyog, Hideg fénye elijeszti a fagyot. Fán levél nő, fű zöldell, Mégis, látszik intő jel. Szélben zúg az üres ház, Nem is egy van, hanem száz. Két oldala van az útnak, Hányszor kell bizomyítani a múltnak? Négy fal volt, egy épület,…
