Pethő Kinga: Égivándor

(Reggel kilenc óra. Süt a nap. Kinézek az ablakon. A földszinten lakom, a legrosszabb. Kimászni nem fogok, de kirepülni sem tudok.)   A madarak ezüstös szárnyukkal csapdosnak a kék égbolton, míg én a szobámban sóvárgok. Sóvárgok a szabadság és boldogság után. Olyan boldog akarok lenni, mint a kalitkából szabadjára engedett madár. A madarak mítosza gyönyörködtető,…

Pethő Kinga: Ha hagyom, hogy összedőljön a világom

Egy sötét romos ház előtt állok. Egy vaskapu tornyosul előttem, mely a legmélyebbre száműzött emlékeimet zárja el. Omladozik a fal, repedezik a talaj. Mély lélegzet, zaklatott pillanat s belépek a kínok birodalmába. Nyirkos leheletem lepi be a légteret, melynek súlya majdnem összezúz. Tudattalanul vonszolom nehéz testem. Ahogy sétálok a hosszú, sötét folyosón mindenhonnan sikoly telíti…

Mikle Dorina: Káosz (részlet)

[…] Miután az egyetem épületéből kiléptem, befordultam egy szűkebb mellékutcába, majd onnan egy plázákkal, éttermekkel es butikokkal szegélyezett főútra tévedtem. New York híres a kilométer hosszú utcáiról. Éppen elhaladtam egy kávézó mellett, ami dugig volt emberekkel. A presszóból egy (hozzam hasonlóan) rézvörös hajú srác lepett ki, kezében papírpohárban gőzölgő kávéval. Az ajtón kiáramló finom illat…

Sós Veronika Regina: Két oldal

Harcban az időnek nincsen szava, Ez nem a béke tavasza. Alkonyatkor már a hold ragyog, Hideg fénye elijeszti a fagyot. Fán levél nő, fű zöldell, Mégis, látszik intő jel. Szélben zúg az üres ház, Nem is egy van, hanem száz. Két oldala van az útnak, Hányszor kell bizomyítani a múltnak? Négy fal volt, egy épület,…

Árpási Viktor: Farkas az ajtónál

Kopog a farkas, Ajtó előtt morog. Érdesen csahol, Szeméből vér foly. Ne told be orrod, Pokoli toportyán! Hozom baltám, s Falra feszítem irhád! Kacag a farkas, megszólal: Úr, te itt nem vagy. Még szolga sem. Törvény az erdész, abszolút. Láncold természethez magad, és Bűneid szemében elhamvadnak. Kis ár ez, a szabadkézért. Sorsod csak szenvedés, Míg…

Pótár-Bóta Zsóka: Diákok szava

Te, ki olvasod e verset, Nincsen már eleged? Tanulni? Magolni? Órára készülni? Inkább lazulnál? Sportolnál? Játszanál? Ennél egy jót? Vagy meghalnál? Az utolsó vicc volt. Persze, hogy minden rendben, De az iskola a pokol, Mely szülők szemében menny. Sírhatsz, nevethetsz, De el sosem mehetsz. Beteg vagy? Így jártál! A tanár így is rád száll. Vigyázz!…

Karácsony Gergő: Életfa

felvonás A szolnoki vár tömlöcében vagyunk. A rabok halkan bent pusmognak. Két őr vezet valakit, közben beszélgetnek. Őr I            Magor, ki ez a szerzet? Őr II           Az a korcs? Vata az, kit a pogányok annyira tisztelnek. Őr I            Ki volt, ki kézre kerítette ezt az átokfajzatot? Vata           Jó urak… hát nem tudják? Őr II           Vajk…

Czikkely Johanna: Elhervadt tavasz

Hallatszik a halk zongora, A tavasz frissen vágott virága, Lassú menet, kisírt szemek. Hirtelen múlt el, most már lassú percek, Felelevenedő ragyogó arc, Amiből már csak merengő kép marad, Az idő nélküle továbbhalad, Mögötte kietlen puszta marad. Nem mosolyog többet, Nem hagy egyebet, Csak megtört hajtást, Hiába talált ő most megnyugvást, Önzőn hívom újra nevét,…

Pethő Kinga: Maradok

Bárcsak itt lennél vagy ott lennék én és együtt lehetnénk. Kéz a kézben valahol messze lépkednénk. Te zenélnél, én hallgatnám, egy pokrócon összebújva, mily mesés pillanat is volna. Emlékeimbe zárnám, ahogy kedvenc dalunkat dúdolnád. Ujjaid a gitárod húrjait pengetnék, miközben az ujjaim a hajadban fel-alá járnak, mint pillangók a hasamban. A forró hátadon végigfutó cirógatást…

Kondacs Réka Tünde: Homokvár

A Nap ma a szokásosnál is jobban perzselte a homokot. Hajnalban volt a negyedik földrengés a héten, pedig csak péntek van. A földrengések pár hete kezdődtek, de egyre többször fordultak elő. Iskola hiányában nem éltek Forróvégen tudósok, így az itteni emberek csak a fantáziájukra hagyatkozhattak. Illetve hagyatkoztak volna, ha érdekli ez őket. Egy fiú kivételével…