Harcban az időnek nincsen szava,
Ez nem a béke tavasza.
Alkonyatkor már a hold ragyog,
Hideg fénye elijeszti a fagyot.
Fán levél nő, fű zöldell,
Mégis, látszik intő jel.
Szélben zúg az üres ház,
Nem is egy van, hanem száz.
Két oldala van az útnak,
Hányszor kell bizomyítani a múltnak?
Négy fal volt, egy épület,
Mostanra csak rémület.
Otthon mi volt, segítségért rikolt.
Sűrű portól fekete a napfelkelte,
Mely reggelre csak a romokat lepte.
De vezér legyen a gyertyaláng.
Fényt ad a sötétség hajnalán,
Éljen a remény, tiszta, mint a fény,
Töretlen és rendületlen,
Hiába jöjjön ködös ismeretlen.
Két oldala van az útnak,
A végén nincs maradása búnak.
Igazi szeretettől teljes lesz az otthon,
Legyen ismerős vagy új horizonton.

Category: Ifjúsági
Cimkék: