Bárcsak itt lennél
vagy ott lennék én
és együtt lehetnénk.
Kéz a kézben valahol
messze lépkednénk.
Te zenélnél, én hallgatnám,
egy pokrócon összebújva,
mily mesés pillanat is volna.
Emlékeimbe zárnám,
ahogy kedvenc dalunkat dúdolnád.
Ujjaid a gitárod húrjait pengetnék,
miközben az ujjaim a hajadban
fel-alá járnak, mint pillangók a hasamban.
A forró hátadon végigfutó cirógatást
egy jelenetet megszakító sóhaj kísérné.
Árnyékaink összefonódnak a ház falán,
lelkeink egy történetet alkotnak rég.
A biztonságos helyet keresed itt,
hol fejedet rajtam nyugtatod.
Én itt vagyok, nem megyek, maradok!