- felvonás
A szolnoki vár tömlöcében vagyunk. A rabok halkan bent pusmognak. Két őr vezet valakit,
közben beszélgetnek.
Őr I Magor, ki ez a szerzet?
Őr II Az a korcs? Vata az, kit a pogányok annyira tisztelnek.
Őr I Ki volt, ki kézre kerítette ezt az átokfajzatot?
Vata Jó urak… hát nem tudják?
Őr II Vajk volt az. Három napig üldözte a megye északi határában.
Vata Ó, milyen könnyelműek.
Őr I Kussolj. Belerug.
Vata Köp egyet. Ha ezzel lehetne bántani engem. Sátáni kacaj. Engem a magasságos Életfa védelmez.
Őr II Persze, meg még mit nem? Itt meg majd egy keleti nép veti majd meg a lábát! Mária országában ilyen vész nem fog bekövetkezni. Minket a Szűz Anya védelmez úgy, mint a gyermekét védelmezte akkor.
Őr I Úgy van! Na de most már indulás befelé a többiek közé te ártó lélek. Majd jön az Atya és ítélkezik feledted Isten segedelmével.
Belökik a többi rab közé Vatát.
Rab I Nézzétek fiúk! Itt a „nagy” Vata. Milyen kis korcs.
Rabok Úgy ám, úgy ám.
Rab I Mit csináljunk vele? Verjük meg?
Rabok Úgy ám, úgy ám!
Elkezdik ütlegelni.
Vata Ó, ti sem tudtok engem bántani. Ez a test csak a lelkem egy földi kivetülése. Az Életfa nedve majd begyógyítja.
A rabok megijednek, és abbahagyják.
Vata Így van, féljetek tőlem. És lám az ütéseitek nyoma is eltűnt.
Rab II Jézus!
Vata Jézus vagy te fiam! Ne keverj össze engem azzal a hazug emberrel. Ő sem volt több egyszerű halandónál. Sose ér fel a nagy Vata hatalmával. Villámlik.
Rab I Nézd már mit henceg ez a ficsúr. Úgy néz ki, hogy nem ütöttünk eléggé erősen.
Rabok Úgy van, úgy van! Üsd vágd, nem apád, nem anyád!
Ütik, verik, Vata a földre kényszerül.
Vata Ne kíméljetek! Én se foglak titeket! Csak egyszer hadjátok abba!
Rab I Minket nem ijesztesz meg, itt semmilyen túlvilági hatalom nem vetheti be a lábát. Rabok Nem ám, nem ám!
Vata Azt hiszed? Akkor nézd ezt!
Megüti a Rab I-t, aki a falnak csapódik. Néma csend.
Rabok Ne bánts, ne bánts ó nagy Vata!
Vata Most már féltek mi? Féljetek hát, meg is érdemlitek.
Rabok Irgalmazz nekünk! Hű szolgálóid leszünk!
Vata Most már szolgálnátok is? Hé te ott! A sarokban?
Rab III Én? Földre borul.
Vata Nem te…
Elindul Rab IV felé. Az összerezzenve a földre kuporodik társa mellé. Remegnek mint a nyárfa
levél.
Vata Ki vagy te fiam?
Rab III felpattan.
Rab III Gyula vagyok nagy uram. Állok rendelkezésére.
Hajlong. Vata arcon csapja.
Vata Mondtam hogy nem te! Takarodj a szemem elől! Hacsak nem azt akarod, hogy te is oda kerülj a fal mellé a társadhoz! Fiam te meg ne remegj már itt! Belerúg Rab IV-be.
Válaszolj már! Fogy a türelmem!
Rab IV Ne bánts nagy Vata! István vagyok! De valaha Kadosának hívtak. Bánom, hogy felvettem a keresztet. Ez nem a Mária országa. Itt a zsarnokság a nagy úr. Megtettem mindent, amit kértek tőlem. Zounok mellett szolgáltam, csak felségárulási perbe kerültem. De az igazi bűnös nem más, mint az ispán. De ki hinne a szegény Kadosának.
Vata Én hiszek neked fiam. Most pedig meséld el nekem, hogy mi történt.
Néma csend a cellában. A figyelem Kadosára összpontosul.
Kadosa Nem nagy uram! Erről nem beszélhetek. Megölnek a hatalmasok.
Vata Mert szerinted én nem? Vagy ő ott?
Az egyik rabra mutat, aki elindul Kadosa felé.
Vata Maradsz a helyeden! Nem mondtam, hogy jöhetsz! Te meg Kadosa beszélj már!
Hátrahőköl mindenki. Kivéve Kadosa.
Kadosa Megvéd nagy uram? Csak akkor. De mégsem. Nem tehetem. A lába kezd lemeredni. Mi történik velem Vata? Sikít.
Vata Az Életfa úgy döntött, hogy befogad. Hidd el nekem, ez csak a kezdet. Ha egyszer kiválaszt, hogy a része legyél, akkor nem menekülsz. Csak én tudlak megmenteni. Még a hazugok istene sem. Csak én!
Kadosa Segítség! Elmondok mindent, csak ments meg.
A cella rácsára ráver az egyik őr egy hangosat.
Őr I Csend legyen! Mi történik itt? Ha megölitek egymást, akkor azt ne hangosan. Ha kiderül, hogy ki volt az, akkor kezeskedem érte, hogy karóba fogom húzni. Már ráférne a kapura egy díszítés. Ki szeretne kimenni?
