1. felvonás

A szolnoki vár tömlöcében vagyunk. A rabok halkan bent pusmognak. Két őr vezet valakit,

közben beszélgetnek.

Őr I            Magor, ki ez a szerzet?

Őr II           Az a korcs? Vata az, kit a pogányok annyira tisztelnek.

Őr I            Ki volt, ki kézre kerítette ezt az átokfajzatot?

Vata           Jó urak… hát nem tudják?

Őr II           Vajk volt az. Három napig üldözte a megye északi határában.

Vata           Ó, milyen könnyelműek.

Őr I                   Kussolj. Belerug.

Vata           Köp egyet. Ha ezzel lehetne bántani engem. Sátáni kacaj. Engem a magasságos Életfa védelmez.

Őr II           Persze, meg még mit nem? Itt meg majd egy keleti nép veti majd meg a lábát! Mária országában ilyen vész nem fog bekövetkezni. Minket a Szűz Anya védelmez úgy, mint a gyermekét védelmezte akkor.

Őr I            Úgy van! Na de most már indulás befelé a többiek közé te ártó lélek. Majd jön az Atya és ítélkezik feledted Isten segedelmével.

Belökik a többi rab közé Vatát.

Rab I          Nézzétek fiúk! Itt a „nagy” Vata. Milyen kis korcs.

Rabok                   Úgy ám, úgy ám.

Rab I          Mit csináljunk vele? Verjük meg?

Rabok                   Úgy ám, úgy ám!

Elkezdik ütlegelni.

Vata           Ó, ti sem tudtok engem bántani. Ez a test csak a lelkem egy földi kivetülése. Az Életfa nedve majd begyógyítja.

A rabok megijednek, és abbahagyják.

Vata           Így van, féljetek tőlem. És lám az ütéseitek nyoma is eltűnt.

Rab II                   Jézus!

Vata           Jézus vagy te fiam! Ne keverj össze engem azzal a hazug emberrel. Ő sem volt több egyszerű halandónál. Sose ér fel a nagy Vata hatalmával. Villámlik.

Rab I          Nézd már mit henceg ez a ficsúr. Úgy néz ki, hogy nem ütöttünk eléggé erősen.

Rabok                   Úgy van, úgy van! Üsd vágd, nem apád, nem anyád!

Ütik, verik, Vata a földre kényszerül.

Vata           Ne kíméljetek! Én se foglak titeket! Csak egyszer hadjátok abba!

Rab I          Minket nem ijesztesz meg, itt semmilyen túlvilági hatalom nem vetheti be a lábát. Rabok  Nem ám, nem ám!

Vata           Azt hiszed? Akkor nézd ezt!

Megüti a Rab I-t, aki a falnak csapódik. Néma csend.

Rabok        Ne bánts, ne bánts ó nagy Vata!

Vata           Most már féltek mi? Féljetek hát, meg is érdemlitek.

Rabok                   Irgalmazz nekünk! Hű szolgálóid leszünk!

Vata           Most már szolgálnátok is? Hé te ott! A sarokban?

Rab III                   Én? Földre borul.

Vata           Nem te…

Elindul Rab IV felé. Az összerezzenve a földre kuporodik társa mellé. Remegnek mint a nyárfa

levél.

Vata           Ki vagy te fiam?

Rab III felpattan.

Rab III       Gyula vagyok nagy uram. Állok rendelkezésére.

Hajlong. Vata arcon csapja.

Vata           Mondtam hogy nem te! Takarodj a szemem elől! Hacsak nem azt akarod, hogy te is oda kerülj a fal mellé a társadhoz! Fiam te meg ne remegj már itt! Belerúg Rab IV-be.

Válaszolj már! Fogy a türelmem!

Rab IV       Ne bánts nagy Vata! István vagyok! De valaha Kadosának hívtak. Bánom, hogy felvettem a keresztet. Ez nem a Mária országa. Itt a zsarnokság a nagy úr. Megtettem mindent, amit kértek tőlem. Zounok mellett szolgáltam, csak felségárulási perbe kerültem. De az igazi bűnös nem más, mint az ispán. De ki hinne a szegény Kadosának.

Vata           Én hiszek neked fiam. Most pedig meséld el nekem, hogy mi történt.

Néma csend a cellában. A figyelem Kadosára összpontosul.

Kadosa       Nem nagy uram! Erről nem beszélhetek. Megölnek a hatalmasok.

Vata           Mert szerinted én nem? Vagy ő ott?

Az egyik rabra mutat, aki elindul Kadosa felé.

Vata           Maradsz a helyeden! Nem mondtam, hogy jöhetsz! Te meg Kadosa beszélj már!

Hátrahőköl mindenki. Kivéve Kadosa.

Kadosa       Megvéd nagy uram? Csak akkor. De mégsem. Nem tehetem. A lába kezd lemeredni. Mi történik velem Vata? Sikít.

Vata           Az Életfa úgy döntött, hogy befogad. Hidd el nekem, ez csak a kezdet. Ha egyszer kiválaszt, hogy a része legyél, akkor nem menekülsz. Csak én tudlak megmenteni. Még a hazugok istene sem. Csak én!

Kadosa       Segítség! Elmondok mindent, csak ments meg.

A cella rácsára ráver az egyik őr egy hangosat.

Őr I            Csend legyen! Mi történik itt? Ha megölitek egymást, akkor azt ne hangosan. Ha kiderül, hogy ki volt az, akkor kezeskedem érte, hogy karóba fogom húzni. Már ráférne a kapura egy díszítés. Ki szeretne kimenni?