Ha én költő volnék
Nem csak verset írnék
Mindenféle művet
Papírosra vetnék
Írnék a fiúnak
Írnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek
És az elmúlásnak
Ha én tinta volnék
Soha el nem fogynék
Minden áldott reggel
Fényben megfürödné
Mikor a nagypapa
Nagymamát karolva
Olvasna el engem
Vígan mosolyodva
Ha én papír volnék
Tiszta sose lennék
Minden másodpercben
Szavakba borulnék
És ha egyszer rajtam
Egy kis láng meggyulladna
Minden egyes kincsem
Hamuvá porladna.
