Lépre csal a balgaság nyomán a szenvedély,
Eltűnt félelem, most veszélyes a meredély.
Bőröm érintve mérget sző a szívdobbanás,
A poklok előtt szól nekem a ráolvasás.
Pezsgő vágyam csapdába csalja szemérmemet,
Mondd, hogy fojtsam el bűnösen szép érzésemet.
Mámort hozó nedű, oly édesen bódító,
Érzem sóvárgásod, testem dalát felszító.
Hangom kéjjel babonázza merev ágyékod,
Ma este testem lesz nyughatatlan játékod.
Nyelved hevesen ízleli ajkam vonalát,
Csókkal szítjuk fel vérünk lüktető parazsát.
Hallani akarom, ahogy vágysz mindenemre,
Nem akarok ma gondolni a szégyenemre.
Szoríts magadhoz, éltesd fényem ragyogását,
Behunyt szemmel érezd át létem lángolását.
Erőddel vésd reám szenvedélyed hű billogát,
Űzd el gondolatom igazságos démonát.
Bűnben fogant aktus, mi betakarja szemed,
Tudod, de az élvezettől elveszted fejed.
Mellkasomon pihenő keresztem égető,
Sebet vés majd belém a rám hulló jégeső.
Üdvözöl a purgatórium tornácáról,
Mégsem szaladok öled édes fogságából.
Szakítsd szét sorsom útját újra, s még ezerszer,
Mozgom rajtad, hanyatt dőlve, hív a lángtenger.
Combom csókod érintse, hisz a pokol lehel,
Szuszogva fekszünk összeforrva, közös sebbel.
Vágy csupán, mi karjaidba hajtott, s letepert,
A bizsergés, s a szenvedély mind oly átokvert.
