Itt a tavasz
De már ez sem olyan, mint rég…
Eltűnt oda fenn a kék ég.
Most füstfelhő borítja az eget,
hol rég madár repkedett.
S vadászgép repül fent,
az emberek pidig sírnak bent.
A rózsaszirma vérvörösbe fordul.
S emberek százai koldul.
Hazájukat elhagyva egy jobb világ hitében,
még most is hisznek a boldog élet létében.
De ez a tavasz nem csak a megújulás hírvivője,
hanem a hit megölője.
Mivel az emberek sírva menekülnek,
s ha egy percre leülnek,
akkor sem veszik már észre,
hogy a tavasz is az életük része!
S ha egy rózsaszálat nyújtasz nekik,
ők azt csak szemlélik:
-Szép is létezik?!
Ha madárfüttyöt hallanak
Szívükben boldogság fakad.
Gyönyörű a föld,
az ember rontja el!
Talán valakinek ez nem is tűnik fel.
Lehetséges, hogy meg sem érdemeljük a tavaszt?
Ami még a szívünkben is rügyet fakaszt?
Ami a napmelegével ajándékoz,
és a virágok illatával elhalmoz.
Hogy életre kel minden, ami télen nincsen.
Az ember hálátlan és nem veszi észre,
hogy mit ad neki Isten minden évben.
Valakinek ez természetes dolog,
de ha eltűnne rögtön nem lenne boldog!
Rosszak az emberek, romlik a világ.
S már tavasszal is hervad valamelyik virág.
Becsüljünk meg minden apró dolgot,
és kívánjuk, hogy minden ember legyen boldog!
Még akkor is, ha ez a fogalom nem létezik.
Az emberek akkor nyugodtak, ha ezt a hitet éltetik.
Ringatják magukat egy illúzióban,
hogy ne vegyék észre, hogy milyen pusztulás van.
Persze ez még visszafordítható,
és szeretettel minden megoldható.
Szeretet összetartás és béke,
ez a megoldás minden rossz megszűnésére!
Csak annyi kell, hogy az ember alkalmazza,
és a földre a tavaszt újra elhozhassa…
