Nem éreztem semmit, csak a lebegés fájdalma hasított a lelkembe egész egyszerű mozdulattal, Mint amikor egy kés átszel egy tömb vajat amit egy vágódeszkán hagytak, sok-sok szálkával maga alatt. A szó után, “spontán”, nem hallottam a többit, süket fehér-lebegő medencében figyeltem a felszíni neoncsövek fényét. Soha nem feküdtem még ilyen tiszta ágyban, Nem volt még…
Bárcsak itt lennél vagy ott lennék én és együtt lehetnénk. Kéz a kézben valahol messze lépkednénk. Te zenélnél, én hallgatnám, egy pokrócon összebújva, mily mesés pillanat is volna. Emlékeimbe zárnám, ahogy kedvenc dalunkat dúdolnád. Ujjaid a gitárod húrjait pengetnék, miközben az ujjaim a hajadban fel-alá járnak, mint pillangók a hasamban. A forró hátadon végigfutó cirógatást…
Rövid a vízvonal a varázslat és a valóság között. Vékony a jég, melyen halandó talpak táncolnak. Kábulnak, bágyadnak. Audienciáért járulnak a nagykirály, s királynéja elé, szemükben ott csillog a kába vér. Végzetbe táncolják magukat, ajkukról csöpög az édes halál, hisz minden gyönyörű varázslat mi szemük elé áll. Tépett szoknyák, kopott cipők, haldokló tüdők mellett lassan…
Most már kihűlt parázson, égő szívünk lobban, De mégis egymás mellett fekszünk holtan. Ahol halkan telik az idő, ott hangosan kattan az óra, Mert országunk dicső múltját tipornák porba. Ellenséges katonák hitvány tekintettel, Néznek, a halált megvető, magyar regimentre. De most egy hontalan férfi nagyot legyintett, Akit még saját ősei se ismertek. Megannyi szív ontatott…
Csendben lépkedj, fényt fel ne kapcsold! Hagyd sötétben, hagyd pihenjen minden halott. Hisz nincs megnyugtatóbb annál, hogy minden véget ér? Ez a rend, ez nem káosz. Az ember csak nyugtalanságot akar, mert szereti az unalmat. Fél ha elveszti gépesített közönyét. Én is félek emiatt. Mily tévút, s balga nyomor ez! Bennem háború zajlik, szüntelen bombáz…
Még most is eszembe jut az illat, s arcomra igaz mosoly illan. A csengő hang, amely elaltatott, s kíváncsi fül, mely meghallgatott. A két kar, mik meleget adtak és finom tea mindig akadt. Máig te vagy a menedék, Léted csöpp szívembeég! Neked mindent elmondhatok, rengeteg terhet ledobhatok. Bármily fáradt kedélyed, léptem vigyázva szemléled! Vicceiden mindig…
A Nap ma a szokásosnál is jobban perzselte a homokot. Hajnalban volt a negyedik földrengés a héten, pedig csak péntek van. A földrengések pár hete kezdődtek, de egyre többször fordultak elő. Iskola hiányában nem éltek Forróvégen tudósok, így az itteni emberek csak a fantáziájukra hagyatkozhattak. Illetve hagyatkoztak volna, ha érdekli ez őket. Egy fiú kivételével…
Még egy kicsit korán van, de már elindultam vár rám, de nem ismerem. Nem tudom mi lesz velem, elfogy az életem, de élem, amíg lehet, és ha kéred, én felajánlom neked. Csak állok némán, hallgatom, ahogyan beszélsz, mezítláb a vihar közepén. Zokog és már a cigim sem ég, eloltottam, mert élni szeretnék. Csukott szemmel a…
Vadon mélyén él egy népes kolónia. Mindegy merre, Hungária, Polónia… Vezérük Bölcs Leó, az erdő királya, Rosszat igazán nem mondhat senki rája. Segíti őt pár állati jó tanácsos, Velük ujjat húzni korántsem tanácsos! Kevés idejük van lustán heverészni, Zűrös ügyekben kell igazságot tenni. Fogvacogva jelentkezik be a medve. Eltűnt tüzelője, meg van már dermedve! Mátyás…
Tavaszba öltöztek az emberek az utcán Csendben nézek valaki után Előre, hátra, inkább maradok Nem tudom eldönteni, én magam ki vagyok. Összefújja tagjaimat a márciusi szél Annyi minden van, mi annyi mindent ér Ölelésben és csókban felejtett dallamok S én, aki egy szomorú kis valaki vagyok. Porként szórja lelkemet a megmaradó élet, Minden apró fájdalomban…
