Szeretem a csöndet a zajban,
mint a felhőt a napsütésben,
zivatart hallgatni halkan,
lágy eső kíséretében.

Szeretem a fényt a sötétben,
mint a színt a szürkeségben,
merülnék a tengermélyre,
az élet rejtelmébe.

Életem töményen telve tervvel,
meneküljek el?
Létem útja fákkal szegélyezve,
nem tévedek el.

Gondolatot gondolni gond nélkül,
ki ne szeretne?
S megannyi kincset fölfedezni
saját szívébe?

Tudunk szeretni gyűlölet nélkül
vagy megbocsájtani sebek nélkül?
A vihar már hátam mögött,
mi egykor szemből bökött.

Szeretem a csöndet a zajban
mint a felhőt a napsütésben,
zivatart hallgatni halkan,
lágy eső kíséretében.