Vadon mélyén él egy népes kolónia.
Mindegy merre, Hungária, Polónia…
Vezérük Bölcs Leó, az erdő királya,
Rosszat igazán nem mondhat senki rája.
Segíti őt pár állati jó tanácsos,
Velük ujjat húzni korántsem tanácsos!
Kevés idejük van lustán heverészni,
Zűrös ügyekben kell igazságot tenni.
Fogvacogva jelentkezik be a medve.
Eltűnt tüzelője, meg van már dermedve!
Mátyás szajkóz: „Ordas, te vitted a zugfát!”
Ordítja a farkas: „Ordas nagy hazugság!”
Többen megvádolják az álnok kígyót itt.
Azt hirdette, mérge minden bajt kigyógyít.
Hosszan acsarkodnak a pórul járt hüllőn,
Fogak csattognak, mint kalapács az üllőn.
Egy tüskés hajadon sértve reklamálja:
Hím fajtársa súlyosan kompromittálta,
Míg maga csak barátságukról szónokolt.
Jegyzőkönyvbe vették: A sün disznólkodott!
Ha tartós az aszály, akkor van nagy viszály.
Fecskééknél húsz száj, élelmezni muszáj!
Háborog a sármány: „Engem ért nagy ármány!
Éljek tovább árván, vegetáljak lárván?”
Családi perpatvar magától el nem ül,
Hiába várjuk, oldják meg házon belül…
Elválna azonnal párjától a róka.
Volt előbb ciróka, később csak maróka!
Panasszóval él férjurára a hölgy nyest:
„Sohasem egerész, kibírhatatlan rest!”
Pletykasortűz zúdult mindre, aki hiúz.
Azt suttogják, egyik fiú hiúz fiúz!
Sápítoz a kis pinty: „Mi ez? Szent Habakuk!
De nagy fiókám lett!” Nem tudja, hogy kakukk…
Ragadozó mama zavarban van otthon.
„Hogy került fészkünkbe most szerecsensólyom?”
Addig-addig nyomoztatta, hogy nőzik-e,
Míg felszarvazta bakját a szende őzike.
Jó barátai csak sajnálkoznak Sután,
Hogyan viselkedhetett ennyire bután.
Állóvizek fölött csak a szúnyog rajzik.
Alant viszont tiltott pókerparti zajlik!
A tükörponty áll leginkább kiesésre,
Roppant módon szűkölködik a halpénzbe’.
Játékfüggővé vált régóta az amur,
Ő is ritkán kaszál. Veszteséges lamúr…
Harmadszor rak ki a csuka színsort pikkel,
Garmadával hever előtte a pikkely.
A süllő eldugott hínár alatt pár ászt,
Mégis ő vádolja csalással a kárászt!
Sügér álmodozott, nyaralni fog Balin!
De alattomos blöffel átverte egy balin…
„Full house, gentlemen” – szól be az angolna.
Bólogatnak, mintha mind értették volna.
Új osztás a toknak sikert kecsegtetett,
Játszma végére pontot a kecsege tett.
Snecinek paklija cinkelt lappal tele,
Uszonyatos hibát követett el vele!
Kizárták, s még jó, hogy nem törölték képen!
Elevezvén halkan visszaszólt: „Küsz szépen!”
Busa békít: „Talán maradhatna kibic!”
Sajnos addigra elragadta egy bíbic.
Nincs idő megszólni a sok hallatlanságot,
Már értesítették a halhatóságot.
Káosz van a rendben – elmélkedik csendben
Főemlősünk délben, néhány üres percben.
Nem csoda, ha nem érzi magát szabadnak!
Állatok! Nem tudjátok, mi a szabadnap!
Hasogat a feje, bizsereg a mancsa,
Súlyos gondokkal küzd hát szegény nagymacska.
Hitte, minden nyűgjét hagyta maga mögött
Egy rút napon, hogy a cirkuszból megszökött…
