Sokszor kerültünk a takaró alá korgó gyomorral, de azon a héten különösen nehéz volt. Anyám már az utolsó marék lisztet mérte a puliszkához. Milyen kevés is volt az! Nem csillapította farkaséhségünket. A háború apánkkal együtt mindenünket elvitt. Anyám aznap reggel azt mondta nekem, hogy elég nagyfiú vagyok, kilencévesen már az apám is dolgozott, és most,…
– Szió. – integet be az ajtómon. Először nem akarok felé fordulni, mert eléggé lefoglal az új cuccaim kipróbálása, és amúgy sem lenne jó, ha így meglátna. De csak nem adja fel. Bentebb jön. – Mit csinálsz? – ignorálom a kérdést. – Na! Figyelj rám! Hallod? – attól félek, ha sokáig nem válaszolok, akkor sem…
Csábító cím! Egyből feltettem magamnak a kérdést mit szeretnék kiírni? Alig pár éve egészen biztosan az életem kínját vetettem volna papírra, hátha enyhülnek a fájdalmak, könnyebben menne a miértek megértése. Most belenéztem a lelkembe és már nem ez motivál. Úgy alakult, hogy évek óta egyre boldogabb vagyok és lehet hogy most ennek a folyamatát lenne…
Máriát nagyon zavarta a falusiak bumfordisága. – Az Úristen doktorral szeretnénk beszélni! – Itthon van az Úristen doktor Úr?- kérdezték hetente többször. Rendben, hogy nehezen tudják kiejteni ez a német hangzású nevet, de akkor is! Mindennek van határa! Orachstein olyan nehéz ezt megjegyezni? Mit úristeneznek? Szegény Jenő! Ő mondta, hogy hagyja ezeket a faragatlan bugrisokat,…
Száznál is több felhőt elemezhettem ki aznap a rét selyempázsitján heverészve. Végre beköszöntött a várva várt tavasz. A cseresznyefák szirmaikban pompázva álltak sorfalat minden kisutcán és elrejtett közben. Ezekben a hónapokban töltöttem második félévemet a főiskolán, javában a szorgalmi időszakban. Jelenlegi helyzetem szerint nem tudtam haza járni hétvégenként, ugyanis muszáj voltam az iskolán belül vállalt…
-Csitt, csak! Csendben legyetek már egy kicsit!-mondta anyu miközben felemelt kezének mutatóujjával csendre intett. Valamit hallottam a szobából! Csííí, figyeljünk! Lehet, hogy erre járt a Jézuska. Egy pillanatra elhallgattunk. Három, tőlem idősebb fiútestvérem össze nézett. Sejtelmes mosolyukkal, mintha valami titkot palástoltak volna, majd halkabban a konyhaasztal körül, hokedlin ülve folytatták szokványos esti játékukat, a kártyázást.…
(regényrészlet) Az ifjú kadétok a bőrüket perzselő napsugarak elől sem kaphattak menedéket, tudásukat kötelességükben állt tovább fejleszteni a földi harcművészet különböző variációiban. Sokuk fejében megfordult a gondolat, vajon mennyi hasznát fogom én venni ennek a kínlódásnak? Fejeseik még csak egy kortynyi vizet sem engedtek meg nekik. Néhányuk kíméletlenül, kezükben egy üveggel járkáltak fel-alá, s voltak, akik ragyogó szemekkel megpillantva az…
Itt a tavasz De már ez sem olyan, mint rég… Eltűnt oda fenn a kék ég. Most füstfelhő borítja az eget, hol rég madár repkedett. S vadászgép repül fent, az emberek pidig sírnak bent. A rózsaszirma vérvörösbe fordul. S emberek százai koldul. Hazájukat elhagyva egy jobb világ hitében, még most is hisznek a…
Talán említettem már, hogy sosem hittem igazán a nő és férfi közötti barátságban. Talán éppen ezért nem is igazán voltak fiú barátaim. A főiskolán aztán jött egy srác, akivel összehaverkodtunk. Később kiderült róla, többet szeretett volna, mint, hogy csak a barátom legyen. Nos, bevallom, én is ugyanígy voltam ezzel, mégsem lett eget rengető szerelem a…
– Jajj, elnézést! – kérek bocsánatot a mellettem ülő férfitól, aki éppen csak kinyitja a szemét és alig érzékelhető módon legyint egyet. A mozdulat beszédes. A „rá se ránts”-tól a „hagyjál már aludni”-ig minden benne volt. Most, hogy a kátyús úton zötykölődő buszom felébresztett a reggeli munkakezdés előtti utolsó álmomból, körülnézek és szemügyre veszem a…
