Kiss Helén: Emléked csillaga

Felnéztem az égre és a csillagokra meredtem, Megannyi fénypont, ami fentről néz engem. A csúf éjjeleket beragyogják, legyen az bármilyen sötét, Amikor a labirintusból úgy érzed nincs menekvés. Vajon a te csillagod is ott van fent, vigyázol rám?, A válaszért bármit megtennék, amit csak kívánnál. A tücskök ciripelnek a messzi bokorban a kert végén, A…

Rácz Roland: Az isler túra

Apa nevezte isler túrának. Mindig nagyon vártam, hogy végre ezzel nyisson be a szobám ajtaján és megkérdezze, hogy van-e kedvem az isler túrához. Sosem gondolkodtam a válaszon. – Persze apa! Már nagyon vártam! Apa kamionos volt és sokat dolgozott. Ritkán láttam. Sokszor hiányzott, de amikor szabadságon volt, próbált kárpótolni az elvesztegetett időért cserébe. Bejárta egész…

Bodnár Rebeka: A túlgondolás művészete

Van olyan történet, amiben egy csepp valóság sincsen? Minden jön valahonnan. Egy élmény, egy érzés és az ember fejében megszületik valami. Mi emberek megszületünk aztán valamikor meghalunk. Van döntésünk, mi döntjük el, hogy mit kezdünk az életünkkel. Én boldog akarok lenni. Érezni szeretnék bármit az életem összes percében. Rajtam kívül több millió ember küzd a…

Csák József: Ébredj fel

(Refrén) Ébredj fel! Kell néha a pörgés, A negatív gondolatokhoz applikálj egy törlést, Viharok jönnek-mennek, hallhatod a dörgést, De hogy mikor süt ki a nap, rajtad áll a döntés. Ébredj fel! Kell néha a pörgés, A negatív gondolatokhoz applikálj egy törlést, Viharok jönnek-mennek, hallhatod a dörgést, De hogy mikor süt ki a nap, rajtad áll…

Dékányné Pirók Tünde: Álmomban

Királynőként szépséges kastélyban élek, Fenséges ruhakölteményben, A festői parkban sétálok elmélyülten. A bársonyos zöld fövenyen virágokat szedek éppen, Mennyei illatukat mélyen belégzem. Színpompájukkal szememmel Örömmel betöltekezem. A szabadság friss zamatát Repdesve élvezem, S velem sétál két csodálatos gyermekem. A távolban lovak legelésznek, Lovászlegények serénykednek. Aranyeső bokor táján Méltósággal vonul a páva, Szivárványszínű farktollát széttárva. Úgy…

Kádi Péter: Egyszerre gondolva

„A tó ma tiszta, éber és oly éles fényü, mint a kés, lobogva lélekző tükör, mit lassu harcban összetör” aki belemerészkedik.” Nyugtalan heves fogakkal visszamar a mélyen megzavart elem”* mégis legyőzetik. Mert az ember olyan erős fegyvernem vele szemben a természet mindig bukik. A csillagok még rendíthetetlen állnak, „mint elhagyott egek vizébe zárt halak”, mert…

Kass Bertalanné: Nyári emlék

Egymás mellett fekszünk a réten, köröttünk tűzpiros pipacstenger, fölöttünk azúrkék ég. Bárányfelhő sehol. A tűző nap lemenni készülő sugarai lágyan cirógatják csupasz testünket. Szinte sistereg a bőröm a forróságtól, nemcsak a napfény miatt. Fejem a válladon pihen. Üres vagyok, mint egy kiszippantott kagyló háza, nem gondolok semmire. Együttlétünk ritmusa dobol vérköreimben folyamatosan. Nyitott szemeim az…