Csodálatos környezetben élünk, mégis súlyos károkat okoz létünk! Elpusztítunk állatokat és erdőket, elsétálunk azok mellett, akik vergődnek. Használhatnánk tudásunkat jótettre, ám mi csak rombolunk, kényelmesen vállat vetve. Pocsékoljuk a drága élelmet a világ másik részén meg éheznek! Ha valamire szükségünk van: elvesszük, későn észbe kapva a Földet me se menthetjük. Kannibálok módjára gyilkoljuk egymást is.…
Orgonák százai benépesítették románcunk virradatát. S még mindig nem értem ennek a gyötrő, tiltott gyümölcsnek virágzását. Ordít a fejemben a hang, hogy maradj te nemes lelkű jámbor. Nem kell Sándor, Gábor, se Nándor. Inkább leszek én szerelmedből enni áhítozó vándor. Vágyakozom utánad, toporzékolok. Anyám halld meg gyermeked szenvedő hangját, s nézd, hogy ringatják epedező deded.…
Papucsban csoszogó, könyvek közt motozó, harmatot zokogó múló Idő, te sápadt mosolyú, szelíd kerítő, az élet kútjából könnyeket merítő, te Matató Motoszka, ki elveszed orozva a Szépség talmi külső vázát, hogy bensőjét csak azok lássák, kik elsírták már lázas gondjaikat, s elsiratták széthulló önmagukat, kik egymásra rakták a múló éveket, kik elmondták már a legszentebb…
Ezernyi hajszálerezeten ereszkedek lelkedhez, varázslatot kereső mozdulatokban, évmilliós robbanásban a mindenség gyökerei közt. Gyűrűit veti a szó, s csendes szikrát szór, a vihar cserepein ívelő repedés, a felhők végtelen tenyerén, viaszcsipke reménységben, könnycsepp közepében. Láss angyalokat a függöny ráncaiban, boldogságot füstfoszlányokban. Olvaszd a sziklacsendet, holdfénycseppnyi ezüsteső percet. Kristályszívben csillanó Lélek, visszatérő örvénymélyen, életkerék reménységben. Temetve-bolyongva…
Meghosszabbították a határidőt
A SzolnokTV Aktuális hírműsorában számolt be az idei írópályázatról A felolvasott pályaművek megtekinthetők a SzolnokTV honlapján
A néma fiú Zakatolnak a vonatok, és zakatol a szívem is. Gondolatok kavarognak a fejemben és a gyomromban, szeretnék szavakat formálni abból a katyvaszból, ami ellepi az elmémet. A jegyedet veszed a pénztárnál, kigurul egy tízforintos a kezedből, egyenesen a földön landol fém ízű hangjával. A kőpadló felé nyúlok, hogy felvegyem és kezedbe adhassam a…
Másvalaki Kutatások alapján nem mondanám, hogy egyedi. Sőt éppen, hogy szokványos, és egyenesen gyakori. Hetvenkilenc százalékból mégis ez az egyetlen, amit próbálok leírni… De teljesen hiteltelen. Kezdhetném úgy is, hogy kicsit olyan, mint a föld. Nem avaros, nem mohás, nincs benne kék, vagy zöld. Ha belenézek, poros, fojtó eső szagát érzem, Föld-szín csigák csúsznak belém…
Zoltán Zoltán a nagyvárosban egyedül élt. Reggelente munkába ment, négy után boltok, a posta, s mielőtt hazaindult volna néhány kocsmát is útba ejtett. Napszemüvegét hol a fején, hol a kezében tartotta, mert nem tudta eldönteni, hogy előnyösebb, pedig egy ideje már nem érdekelték a nők. Valójában semmi sem érdekelte, csak emlékezett a múltra. Úgy ült…
Végig kell mennünk az úton… Eljön a pillanat, amikor a Sors úgy dönt, elvesz tőlünk valakit. Az elmúlás megismerése kikerülhetetlen. Erre sosem állunk készen. Akkor sem, ha hosszan haldoklik a szerettünk, jó barátunk, ismerősünk. Mégsem tudjuk elhinni, elfogadni, amikor bekövetkezik. Nem ez volt az első nagy gyásza. Két, szívéhez igen közeli ember elvesztése már mély…
