Merülés az égben Kitekintek az ablakon, És ott az alkonyat, Ha így teszek egy másik napon, Kicsit más fogad. Hol bíbor vörös jelzi, Szeles idő közeleg, Ez mindig változik, Először meleg, Majd ahogy a napkorong, A horizont fele halad, Sötétség nyúlik el a tájon, Hidegen, komoran. Van hogy nem uralkodik, Piros fény a vidéken, Egy…
Szavazzon Ön is!
A SzolnokTV élő műsorban fogadta az Írd ki magadból írópályázat zsűrijét és nyerteseit Az újszászi Krassóiné Gyüre Rozália nyerte a megyei könyvtár írópályázatát Kovács Berta riportja az Írd ki magadból pályázat nyertesével, Krassóiné Gyüre Rozáliával az Új Néplap 2022. június 20-i számában olvasható, vaélamint elérhető online a szoljon.hu hírportálon is.
Sajtótájékoztató 2022.06.01. Verseghy Könyvtár felvételei Jenei Gyula – Mindig más / Always different c. könyvének bemutatója 2022.06.08. Közreműködött: Fekete Marianna, Diana Senechal Verseghy Könyvtár felvételei Ünnepélyes megnyitó 2022.06.09. Közreműködtek: Tiszavirág Quartet, Tóth Krisztina, Kemény István, Szirmay Ágnes, Czakóné Gacov Katalin, Fejér Andor, Árpási Viktor, Szekeres Sándor, Bárdos Beáta Verseghy Könyvtár…
Nem vagyok egy padon üldögélő típus, de most jólesik. Kicsalt a napsütés, ez a kis pihi megkoronázza a hosszú sétát. Amúgy sincs semmi dolgom, mint hallgatni a madarak csicsergését, nézni ki csak úgy a fejemből, bámulni a vizet várakozón, vágyakozva. Thalassza, bányó- tenger, fürdés – nemsoká itt a nyár! Jön felém, célirányosan. Nyolcvan körül járhat,…
(Reggel kilenc óra. Süt a nap. Kinézek az ablakon. A földszinten lakom, a legrosszabb. Kimászni nem fogok, de kirepülni sem tudok.) A madarak ezüstös szárnyukkal csapdosnak a kék égbolton, míg én a szobámban sóvárgok. Sóvárgok a szabadság és boldogság után. Olyan boldog akarok lenni, mint a kalitkából szabadjára engedett madár. A madarak mítosza gyönyörködtető,…
Egy sötét romos ház előtt állok. Egy vaskapu tornyosul előttem, mely a legmélyebbre száműzött emlékeimet zárja el. Omladozik a fal, repedezik a talaj. Mély lélegzet, zaklatott pillanat s belépek a kínok birodalmába. Nyirkos leheletem lepi be a légteret, melynek súlya majdnem összezúz. Tudattalanul vonszolom nehéz testem. Ahogy sétálok a hosszú, sötét folyosón mindenhonnan sikoly telíti…
Környezetemben vágytam boldogan élni: Só a teában.
Egy hűvös őszi este kezdődik minden. Hideg szél süvít a hegycsúcs tetején, a fák lombjai között. A levelek már sárgállanak, a madarak eltűntek, de a hangyák még szorgalmasan motoznak az avarban, a fű között, elemózsiát gyűjtögetnek télire. Ám valami mégis más e napon, valami nem illik a képbe. Sőt, ha helyesen akarunk fogalmazni, akkor inkább…
[…] Miután az egyetem épületéből kiléptem, befordultam egy szűkebb mellékutcába, majd onnan egy plázákkal, éttermekkel es butikokkal szegélyezett főútra tévedtem. New York híres a kilométer hosszú utcáiról. Éppen elhaladtam egy kávézó mellett, ami dugig volt emberekkel. A presszóból egy (hozzam hasonlóan) rézvörös hajú srác lepett ki, kezében papírpohárban gőzölgő kávéval. Az ajtón kiáramló finom illat…
