Czikkely Johanna: Elhervadt tavasz
Hallatszik a halk zongora, A tavasz frissen vágott virága, Lassú menet, kisírt szemek. Hirtelen múlt el, most már lassú percek, Felelevenedő ragyogó arc, Amiből már csak merengő kép marad, Az idő nélküle továbbhalad, Mögötte kietlen puszta marad. Nem mosolyog többet, Nem hagy egyebet, Csak megtört hajtást, Hiába talált ő most megnyugvást, Önzőn hívom újra nevét,…