Karácsony Gergő: Életfa

felvonás A szolnoki vár tömlöcében vagyunk. A rabok halkan bent pusmognak. Két őr vezet valakit, közben beszélgetnek. Őr I            Magor, ki ez a szerzet? Őr II           Az a korcs? Vata az, kit a pogányok annyira tisztelnek. Őr I            Ki volt, ki kézre kerítette ezt az átokfajzatot? Vata           Jó urak… hát nem tudják? Őr II           Vajk…

Czikkely Johanna: Elhervadt tavasz

Hallatszik a halk zongora, A tavasz frissen vágott virága, Lassú menet, kisírt szemek. Hirtelen múlt el, most már lassú percek, Felelevenedő ragyogó arc, Amiből már csak merengő kép marad, Az idő nélküle továbbhalad, Mögötte kietlen puszta marad. Nem mosolyog többet, Nem hagy egyebet, Csak megtört hajtást, Hiába talált ő most megnyugvást, Önzőn hívom újra nevét,…

Varga Péter: Csak egy tál eper

A kórházas sztorik mindig megrendítőek… Aki élt már át ilyet, az tudja. Sokat gondolkodtam azon, hogyan kellene megragadni ezt az egészet teljes valójában, úgy előadni, hogy annak minden egyes pillanatával tudjon azonosulni a kedves olvasó, hogy az embereknek minél hitelesebb rálátásuk legyen arra, milyenek a hétköznapok egy idegsebészeti klinika fekvőbetegosztályán… Álljon hát itt ennek tanújául…