Molnár Roland: Siklósi Örs emlékére
Még egy kicsit korán van, de már elindultam vár rám, de nem ismerem. Nem tudom mi lesz velem, elfogy az életem, de élem, amíg lehet, és ha kéred, én felajánlom neked. Csak állok némán, hallgatom, ahogyan beszélsz, mezítláb a vihar közepén. Zokog és már a cigim sem ég, eloltottam, mert élni szeretnék. Csukott szemmel a…