Most már kihűlt parázson, égő szívünk lobban, De mégis egymás mellett fekszünk holtan. Ahol halkan telik az idő, ott hangosan kattan az óra, Mert országunk dicső múltját tipornák porba. Ellenséges katonák hitvány tekintettel, Néznek, a halált megvető, magyar regimentre. De most egy hontalan férfi nagyot legyintett, Akit még saját ősei se ismertek. Megannyi szív ontatott…
Csendben lépkedj, fényt fel ne kapcsold! Hagyd sötétben, hagyd pihenjen minden halott. Hisz nincs megnyugtatóbb annál, hogy minden véget ér? Ez a rend, ez nem káosz. Az ember csak nyugtalanságot akar, mert szereti az unalmat. Fél ha elveszti gépesített közönyét. Én is félek emiatt. Mily tévút, s balga nyomor ez! Bennem háború zajlik, szüntelen bombáz…
Még most is eszembe jut az illat, s arcomra igaz mosoly illan. A csengő hang, amely elaltatott, s kíváncsi fül, mely meghallgatott. A két kar, mik meleget adtak és finom tea mindig akadt. Máig te vagy a menedék, Léted csöpp szívembeég! Neked mindent elmondhatok, rengeteg terhet ledobhatok. Bármily fáradt kedélyed, léptem vigyázva szemléled! Vicceiden mindig…
Még egy kicsit korán van, de már elindultam vár rám, de nem ismerem. Nem tudom mi lesz velem, elfogy az életem, de élem, amíg lehet, és ha kéred, én felajánlom neked. Csak állok némán, hallgatom, ahogyan beszélsz, mezítláb a vihar közepén. Zokog és már a cigim sem ég, eloltottam, mert élni szeretnék. Csukott szemmel a…
Tavaszba öltöztek az emberek az utcán Csendben nézek valaki után Előre, hátra, inkább maradok Nem tudom eldönteni, én magam ki vagyok. Összefújja tagjaimat a márciusi szél Annyi minden van, mi annyi mindent ér Ölelésben és csókban felejtett dallamok S én, aki egy szomorú kis valaki vagyok. Porként szórja lelkemet a megmaradó élet, Minden apró fájdalomban…
Gyere, feküdj le virágos alkonyvánkosra. Nézd a fellegek futását míg le nem csukódik szemed. Kardok és koronák messzi szava tör meg engem. Az igaz törvény az, ami szép. Törvény a bérc, a föld húsát széthasító forrás és szép az ember, amíg bízik és ölel. Vallom ezt és vallak téged, míg le nem csukódik szemem.
(Refrén) Ébredj fel! Kell néha a pörgés, A negatív gondolatokhoz applikálj egy törlést, Viharok jönnek-mennek, hallhatod a dörgést, De hogy mikor süt ki a nap, rajtad áll a döntés. Ébredj fel! Kell néha a pörgés, A negatív gondolatokhoz applikálj egy törlést, Viharok jönnek-mennek, hallhatod a dörgést, De hogy mikor süt ki a nap, rajtad áll…
Királynőként szépséges kastélyban élek, Fenséges ruhakölteményben, A festői parkban sétálok elmélyülten. A bársonyos zöld fövenyen virágokat szedek éppen, Mennyei illatukat mélyen belégzem. Színpompájukkal szememmel Örömmel betöltekezem. A szabadság friss zamatát Repdesve élvezem, S velem sétál két csodálatos gyermekem. A távolban lovak legelésznek, Lovászlegények serénykednek. Aranyeső bokor táján Méltósággal vonul a páva, Szivárványszínű farktollát széttárva. Úgy…
Földön s Égen, Éjjel-nappal, Mindig van ki Téged megvigasztal. Erőm végtelen, Teremtőm szüntelen, Angyalaimon át, Küldi számomra a Csodát. Erőd végtelen, Teremtőd szüntelen, Angyalain át küldi számodra a Csodát.
„A tó ma tiszta, éber és oly éles fényü, mint a kés, lobogva lélekző tükör, mit lassu harcban összetör” aki belemerészkedik.” Nyugtalan heves fogakkal visszamar a mélyen megzavart elem”* mégis legyőzetik. Mert az ember olyan erős fegyvernem vele szemben a természet mindig bukik. A csillagok még rendíthetetlen állnak, „mint elhagyott egek vizébe zárt halak”, mert…
