Tavaszba öltöztek az emberek az utcán Csendben nézek valaki után Előre, hátra, inkább maradok Nem tudom eldönteni, én magam ki vagyok. Összefújja tagjaimat a márciusi szél Annyi minden van, mi annyi mindent ér Ölelésben és csókban felejtett dallamok S én, aki egy szomorú kis valaki vagyok. Porként szórja lelkemet a megmaradó élet, Minden apró fájdalomban…
Felnéztem az égre és a csillagokra meredtem, Megannyi fénypont, ami fentről néz engem. A csúf éjjeleket beragyogják, legyen az bármilyen sötét, Amikor a labirintusból úgy érzed nincs menekvés. Vajon a te csillagod is ott van fent, vigyázol rám?, A válaszért bármit megtennék, amit csak kívánnál. A tücskök ciripelnek a messzi bokorban a kert végén, A…
Ez a negyedik napom itt. Az élelem valamilyen okból kifolyólag ugyanannyi, mint tegnap volt, és azelőtt. A házban minden berendezés működik, az időjárás enyhén meleg. Még mindig nem találtam senki mást, de remélhetőleg ez hamarosan változni fog. Kommenteljetek a videómhoz, vagy írjatok nekem üzenetet! Már ha eljut ez bárkihez is… Mia csalódottan kapcsolja ki a…
Van olyan történet, amiben egy csepp valóság sincsen? Minden jön valahonnan. Egy élmény, egy érzés és az ember fejében megszületik valami. Mi emberek megszületünk aztán valamikor meghalunk. Van döntésünk, mi döntjük el, hogy mit kezdünk az életünkkel. Én boldog akarok lenni. Érezni szeretnék bármit az életem összes percében. Rajtam kívül több millió ember küzd a…
Gyere, feküdj le virágos alkonyvánkosra. Nézd a fellegek futását míg le nem csukódik szemed. Kardok és koronák messzi szava tör meg engem. Az igaz törvény az, ami szép. Törvény a bérc, a föld húsát széthasító forrás és szép az ember, amíg bízik és ölel. Vallom ezt és vallak téged, míg le nem csukódik szemem.
Min átment már a magyar! Harcolt vérrel s körömmel, Öröm és bú kísérte az utat. Ez a nép ki bánja a múltat. Voltunk már szentek és búsak, De ugyanaz volt a lényeg: Védeni, építeni, gyarapodni, sohasem az érdek. Volt, hogy buktunk, és sokszor saját vérünkben fürödtünk. De felálltunk majd továbbmentünk. Ha sebeink begyógyultak, egyből újra…
Egy egyszeri érzést érzek, mely fakulni készül éppen. Ezért hát megsúgom most néked szerettelek, de emléked már, nem szólítja szívem. Nem szólítja, vagy csak az égiek úgy vélik, hogy nem hallhatom. Nem hallhatom, mert lelked elhagyott! Elhagyott, melyre szükségem lett volna. Szükségem lett volna rád, ki megmutatja az utam. Most mégis csak egy érzést érzek,…
Szömörce egy kis falu, mely távol esett a városoktól. Kevés ember lakott itt, egész elhagyatott volt. Nem mondható különlegesnek a szömörcei táj, de azoknak, akik nem tudnak hová menni, és muszáj itt maradniuk, ebben kell megtalálni a szépséget. Így gondolta ezt Jázmin is, aki a szömörcei árvaházban cseperedett fel. Már 16 éves volt, s kedvenc…
– Szió. – integet be az ajtómon. Először nem akarok felé fordulni, mert eléggé lefoglal az új cuccaim kipróbálása, és amúgy sem lenne jó, ha így meglátna. De csak nem adja fel. Bentebb jön. – Mit csinálsz? – ignorálom a kérdést. – Na! Figyelj rám! Hallod? – attól félek, ha sokáig nem válaszolok, akkor sem…
(regényrészlet) Az ifjú kadétok a bőrüket perzselő napsugarak elől sem kaphattak menedéket, tudásukat kötelességükben állt tovább fejleszteni a földi harcművészet különböző variációiban. Sokuk fejében megfordult a gondolat, vajon mennyi hasznát fogom én venni ennek a kínlódásnak? Fejeseik még csak egy kortynyi vizet sem engedtek meg nekik. Néhányuk kíméletlenül, kezükben egy üveggel járkáltak fel-alá, s voltak, akik ragyogó szemekkel megpillantva az…
