Rimóczi Ágnes: Árnyék

Talán említettem már, hogy sosem hittem igazán a nő és férfi közötti barátságban. Talán éppen ezért nem is igazán voltak fiú barátaim. A főiskolán aztán jött egy srác, akivel összehaverkodtunk. Később kiderült róla, többet szeretett volna, mint, hogy csak a barátom legyen. Nos, bevallom, én is ugyanígy voltam ezzel, mégsem lett eget rengető szerelem a…

Vincze János Farkas: Párhuzamos valóságok

– Jajj, elnézést! – kérek bocsánatot a mellettem ülő férfitól, aki éppen csak kinyitja a szemét és alig érzékelhető módon legyint egyet. A mozdulat beszédes. A „rá se ránts”-tól a „hagyjál már aludni”-ig minden benne volt. Most, hogy a kátyús úton zötykölődő buszom felébresztett a reggeli munkakezdés előtti utolsó álmomból, körülnézek és szemügyre veszem a…

Földi Mária: Karmaforgó

A lelkembe égett Május 13-a. Húsz évvel ezelőtt ezen a napon búcsúztattam először egy édesanyát. Egyetlen alkalommal kért tőlem helyettesítést az egyik kedves kollégám, azóta sem tudok kilépni ebből a körből. Eleinte személyleírás alapján kerestek az elhunytak hozzátartozói, később már név szerint. Azt sejtettem, hogy karmikus feladatot kell teljesítenem, ha már ilyen makacsul kitart a…

Szemerády Zsanett: Minden rendben van!

Délután volt, már megebédeltem. Hazafelé indultam volna, de még akadt egy kis dolgom. Bementem a könyvtárba egy-két könyvért, majd megvettem azt a néhány dolgot, amit anyukám kért. Arra gondoltam, milyen jó lesz hazaérni. Végre péntek van, így alhatok egy nagyot! Valószínűleg a fáradtság beszélt belőlem, az utóbbi hetekben elég keveset aludtam. Fájt a szemem, a…