Gyere, feküdj le virágos alkonyvánkosra. Nézd a fellegek futását míg le nem csukódik szemed. Kardok és koronák messzi szava tör meg engem. Az igaz törvény az, ami szép. Törvény a bérc, a föld húsát széthasító forrás és szép az ember, amíg bízik és ölel. Vallom ezt és vallak téged, míg le nem csukódik szemem.
(Refrén) Ébredj fel! Kell néha a pörgés, A negatív gondolatokhoz applikálj egy törlést, Viharok jönnek-mennek, hallhatod a dörgést, De hogy mikor süt ki a nap, rajtad áll a döntés. Ébredj fel! Kell néha a pörgés, A negatív gondolatokhoz applikálj egy törlést, Viharok jönnek-mennek, hallhatod a dörgést, De hogy mikor süt ki a nap, rajtad áll…
Királynőként szépséges kastélyban élek, Fenséges ruhakölteményben, A festői parkban sétálok elmélyülten. A bársonyos zöld fövenyen virágokat szedek éppen, Mennyei illatukat mélyen belégzem. Színpompájukkal szememmel Örömmel betöltekezem. A szabadság friss zamatát Repdesve élvezem, S velem sétál két csodálatos gyermekem. A távolban lovak legelésznek, Lovászlegények serénykednek. Aranyeső bokor táján Méltósággal vonul a páva, Szivárványszínű farktollát széttárva. Úgy…
Földön s Égen, Éjjel-nappal, Mindig van ki Téged megvigasztal. Erőm végtelen, Teremtőm szüntelen, Angyalaimon át, Küldi számomra a Csodát. Erőd végtelen, Teremtőd szüntelen, Angyalain át küldi számodra a Csodát.
„A tó ma tiszta, éber és oly éles fényü, mint a kés, lobogva lélekző tükör, mit lassu harcban összetör” aki belemerészkedik.” Nyugtalan heves fogakkal visszamar a mélyen megzavart elem”* mégis legyőzetik. Mert az ember olyan erős fegyvernem vele szemben a természet mindig bukik. A csillagok még rendíthetetlen állnak, „mint elhagyott egek vizébe zárt halak”, mert…
Egymás mellett fekszünk a réten, köröttünk tűzpiros pipacstenger, fölöttünk azúrkék ég. Bárányfelhő sehol. A tűző nap lemenni készülő sugarai lágyan cirógatják csupasz testünket. Szinte sistereg a bőröm a forróságtól, nemcsak a napfény miatt. Fejem a válladon pihen. Üres vagyok, mint egy kiszippantott kagyló háza, nem gondolok semmire. Együttlétünk ritmusa dobol vérköreimben folyamatosan. Nyitott szemeim az…
Olvastál már könyvtári könyvet? Láttál benne pecséteket? Van több is több helyen, elől és hátul, de engem most kifejezetten egy érdekel. Hányadik oldalon találtad? Ne áltasd magad, ha nem vagy könyvtáros vagy buzgó olvasó, könnyen tárod most szét kezed, mert helyét valószínűleg nem ismered… (…)hatásszünet Most kiélvezem hatalmam pillanatát. Lehet ezt az ismeretet én adom…
Örökre benne vagy szememben, tekintetembe beégettelek. Lelkemben lelkednek ágyat vetettem, befogadtalak és megértettelek. Hiába ízlelem testedet, tüzedtől vágyam kiolthatatlan. Imába suttogom nevedet, ami összeköt minket, elmondhatatlan. El vagyok veszve már, azt hiszem, kiutam bárhol is keresem – Érzem, Benned lüktet a szívem, béklyóba vert az örök Szerelem…
Min átment már a magyar! Harcolt vérrel s körömmel, Öröm és bú kísérte az utat. Ez a nép ki bánja a múltat. Voltunk már szentek és búsak, De ugyanaz volt a lényeg: Védeni, építeni, gyarapodni, sohasem az érdek. Volt, hogy buktunk, és sokszor saját vérünkben fürödtünk. De felálltunk majd továbbmentünk. Ha sebeink begyógyultak, egyből újra…
Egy egyszeri érzést érzek, mely fakulni készül éppen. Ezért hát megsúgom most néked szerettelek, de emléked már, nem szólítja szívem. Nem szólítja, vagy csak az égiek úgy vélik, hogy nem hallhatom. Nem hallhatom, mert lelked elhagyott! Elhagyott, melyre szükségem lett volna. Szükségem lett volna rád, ki megmutatja az utam. Most mégis csak egy érzést érzek,…
