Úton

Délután háromkor zár a kedvenc hentesboltja, ahol vásárolni szokott. Sietve
öltözködik, hogy még elérje a nyitvatartási időt. Gérard valamiért a mai napon öt perccel
később zártja a boltját. Éjjel sok dolga lesz, mert ügyeletes az őrsön, és otthon is dolgoznia
kell home officeban.
Hazaérve sietve leveti kabátját, átveszi cipőjét, és kezet mos. Megvacsorázik, és nekiáll
dolgozni. Reggel hatkor csörög az ébresztőóra. Álmosan kinyomja telefonján a csengőhangot.
Reggeli után lezuhanyozik. Sietve öltözik, mert reggel nyolckor értekezlete van. Kifejezetten
csinos az egyenruhája. Rendőrnő.
Marie Dupon mindig is arról álmodott, hogy ő egyszer a nizza-i rendőrségen fog
dolgozni, mint nyomozó. A középmagas, sötétszőke, zöldszemű fiatal harmincas nőt szeretik
a kollégái. Marie párizsi születésű anyja német, apja francia. Mindkettő nyelvet anyanyelvi
szinten beszéli. Szabadidejében karatéra, és bokszra jár. Nagyon kedves, szociálisan érzékeny,
ám határozott természete van Nagy a forgalom a városban, amikor kocsijába ül, és a
kapitányság felé veszi az útirányt. Éppen csak be tud parkolni, amikor látja ám, hogy nyolcat
mutat az órája. Egy leheletnyi jázminillattal a bőrén, frissen mosott hajjal, csinosan lép be a terembe.
– Dupon, maga mindig késik… – szólt a főnök szemrehányóan a bajusza alatt mosolyogva.
– Elnézését kérem Monsieur Lupin nagy volt a forgalom…- szabadkozik a fiatal nő.
– Valóban, magam is tapasztaltam, hogy ma különösen sok volt a dugó a városban –
mosolyodott el Lupin. Majd belekezdett a mondanivalójába.
– Tudják, hogy miért hívattam ma magukat reggel nyolcra az irodába, és miért tartunk most
rendkívüli értekezletet? Fülest kaptunk az éjjel, hogy a helyi drogbárónő Madame Benoir
szállítmányt fog kapni a mai nap folyamán Marokkóból. Ennek az üzenetnek a kódfejtője, és
lehallgatója Dupon kisasszony volt, aki éjjel egykor értesített engem, hogy érkezett egy ilyen
üzenet az egyik bandatagtól Madame Benoir részére. Annyit tudunk, hogy hajón érkezik, és
és azt is tudunk, hogy az Éze nevezetű kis ékszerdoboz az a település, , ahová meg kell
érkeznie, szóval a Léoni neveztű hajónak. Dupon nyomozónő, Monsieur Trottoir, és jómagam
útnak indulunk, hogy a bandát lefüleljük
Az éze-i karácsonyi vásáron bankettet ad a polgármester, a hajó fedélzetén ahová Madame
Benoir is hivatalos egész családjával, és szép, pöttyös gepárdjával, aki a Moniqe nevet viseli
az eseményre, sőt fővédnöke a rendezvénynek. A tervem a következő: áramszünetet
csinálunk, és ezzel elérjük, hogy az emberek elinduljanak haza, vagyis mozgásban legyenek.
Maga a célszemély is pánikba essen! A meglepetés erejével elérjük, hogy ránk szoruljon.
Felajánljuk a segítségünket, hogy hazavisszük őt, zsebünkben a házkutatási paranccsal
természetesen, amit csak akkor mutatunk meg neki, amikor már szükséges. Sarokba szorítjuk.
Úgy gondolom, hogy erre a feladatra Marie Dupon rendőrnő a legalkalmasabb, hiszen egy nő,
ha kiszolgáltatott idegállapotban van, akkor egy másik hölgy jelenléte, aki segítséget nyújt, az
bizalmat ébreszt, és megnyugtatóan hat. A kapitányságot a távollétemben Madame Vaseille és
Monsieur Becali vezeti. Dupon kisasszony és Trottoir nyomozó mi pedig egy óra múlva
találkozunk nálam a házunk előtt, mert nincs vesztegetni való időnk lehet, hogy szállást is kell
foglalni a városban, amely nem lesz egyszerű, hiszen karácsonyi szezon van, és vélhetőleg a
szobák már foglaltak a szállodákban…Munkára, emberek! A megbeszélésnek vége.
Marie siet a parkolóba Sietve pakolja be a bőröndjét, amelybe belekerül egy vörös paróka is,
és egy fehér nadrág, egy fehér pulcsival, és a sminkkészletét és egy percre ledőlt a díványra,
hiszen három órát aludt egész nap.
Monsieur Rachid Trottoir nyomozó még próbaidős hadnagy a rendőrkapitányságon, de
ez alatt a félév alatt nagyon ígéretes munkaerőnek bizonyul. A magas, izmos félig marokkói
úriember frissen nyírt hajat, mostanság divatos szakállt viselt, napbarnított bőre, és szép
kékeszöld szeme mindig sikert arat a lányoknál, de Rachid szíve foglalt… Pontosabban
Marie-ért dobog, de erről a fiatal rendőrnőnek fogalma nincsen, mert a kollégája a szimpátián,
és a kedves közös kávézáson túl, egyáltalán nem közeledik, mert, most a munkája a fontos.
Sportol. Rendszeresen úszik, jégtáncra jár. Imád a jégen korcsolyázni. Hetente háromszor
edzésre megy. A város vezetősége úgy döntött, hogy egész évben lehetőséget nyújt a lakosság
számára ahhoz, hogy jégkorcsolyázni tudjanak a helyi lakosok, hiszen a turizmusból rengeteg
pénz folyik be a városi kasszába, és a költségvetés megengedi ezt a luxust a mediterrán
éghajlatú városban. Trottoir édesanyjával és húgával lakik a régi városrészben egy hangulatos
mediterrán házban, amely kettőszintes. Érdekesség, hogy nagynénje Henriett néni, viszont
éppen Éze városába költözött a hatvanas évek elején a családjával, amikor bevándorolt a
család az új élet reményében Franciaországba.
– Szia Maman, képzeld, Ézébe kell mennem!
– Hogyhogy? –kérdezi anyja.
Csak biztosítjuk a rendet a karácsonyi vásáron, semmi extra! (Az ügy szigorúan titkos, ezért
Rachid egyáltalán nem beszélhet róla senkivel)
– Meglátogatod Henriett nénikédet? – kérdezi kedvesen az anyja, miközben puszit ad fia homlokára.
– Igen, pont azt tervezem. Tudok neki valami ajándékot vinni, Maman?
– Kisfiam, éppen most lett kész egy hatalmas adag tajine. Marokkói csirke olívabogyóval,
tartósított citrommal, de ne ilyesmit vigyél a nénédnek… Éppen tegnap vettem neki egy szép
ágytakarót, úgyis ajándéknak szántam vidd, el azt!
Rachid rámosolyog Christine Trottoirra az édesanyjára, majd a konyha felé veszi az irányt,
ahonnan finom illatok áradnak ki, miközben ebédel, megcsörrent a telefon. A főnök volt az.
– Trottoir, félóra múlva legyen itt nálam Dupon kisasszonnyal együtt! Rachid nem szereti,
hogy a főnök ilyen türelmetlen, de nincs választása, az akciónak sikeresnek kell lennie!
Épphogy csak letette a telefont már pötyögi is be Marie számát a mobiltelefonján.
Marie éppen a másik oldalára fordul… Arra ébredt, hogy csörög a telefon, és Rachid nevét
látja meg a kijelzőn.
– Halló? – szól bele a telefonba és álmos a hangja.
– Szia, Marie, – üdvözli őt egy kellemes férfihang. Marie megismerte Rachid hangját, és
elmosolyodik Biztonságban érezte magát a férfi társaságában, és kifejezetten tetszik neki,
hogy a férfi soha nem utal szexre, amikor kettesben volt vele, viszont bármiről lehetett vele
beszélgetni. Ez vonzó volt Marie számára.
– Szia, Rachid! Mi a helyzet?
– Figyelj, mennünk kell a főnökhöz! Elmegyek érted autóval negyedóra múlva várj, légy
kedves a házatok előtt!
– Rendben. Ott leszek.
Negyedóra múlva a három rendőr már úton volt, de fogalmuk sem volt, hogy éjszakáig hol
fogják tölteni az időt, és felkészülni a „nagy fogásra”. Rachid vezet, mert a főnök nem szeret
vezetni, ha lehet, akkor átpasszolja a kollégáknak ezt a feladatot. Rachid a visszapillantó
tükörből egy percre Marie-t nézte. A lány lehunyt szemmel szendereg a zötyögő autóban a
hátsó ülésen. Sapkája az ölében. Hajának jázmin illata van.
„Szépséges”- gondolta Rachid és eszébe sem volt sietni, hiszen tél volt, és éppen elkezdett
esni a hó, és Marie-t sem akarja felébreszteni. Fontos volt neki, hogy a lány pihenni tudjon.
Megnyugtató volt számára, hogy kolléganője bekötötte magát a hátsó ülésen a biztonsági
övvel, ha nem így lett volna Rachid felébreszti, de szerencsére erre nem kerül sor. Rachid a
mellette ülő Lupinra pillantott… A főnök is édesdeden alszik. A fiatalember magára marad a
gondolataival az autóban a rövid, de annál havasabb kocsiúton suhan megbízható, régi öreg
Volvója, amit még apjától kapott a huszadik szülinapjára. Szerencsére csak 14 km-re van
egymástól a kettő város. Megérkeztek Henriett néni háza elé, és Rachid kedvesen felébreszti
szundikáló utasait, akik álmosan szállnak ki az autóból. Arcukat megcsapta a mediterrán
levegő, amely most csípős. Rachid előveszi a mobilját, és tárcsázza a néni számát.
– Halló, Nénikém, itt Rachid! – szólt bele vidáman a telefonba.
– Rachid? Hú, de örülök, hogy hallom a hangodat! Hogy vagytok mi újság? – Elmondom
nénikém, ha kinyitod nekünk az ajtót.
A kis kompánia sikeresen bejutott a régi, szép nagykapun bemutatkoztak a néninek, aki
vendégül látja őket, és szállást is ad nekik. Ismerjük meg az utasok közül a harmadik
személyt, aki nem más, mint a következetes, ambiciózus rendőrkapitány, vagyis a főnök.
Monsieur Mateo Lupin született francia nagyon öntudatos nemzeti érzelmekkel, de azért
nem szélsőjobbos szereti, hogy ő francia, és büszke is rá. Fiatalkorában rendkívül jóképű volt,
amikor még sötétbarna göndör hajával, és meleg barna tekintetével gyakran magába
bolondította a nőket. Egy bohém, életvidám fiatal férfi volt. Egy trauma hatására döntött úgy,
hogy rendőr lesz, ugyanis legjobb barátját megölték Párizsban, amikor még végzős
középiskolás volt. Ez a szomorú esemény késztette arra, – vagyis a barátja emléke-, hogy jól
tanuljon, és bejusson a rendőrtiszti főiskolára Párizsban. Pontosabban: nyomozószakra, ahol
vörös diplomával végzett 30 évvel ezelőtt. Mateo szabadidejében nagyon szeret motorozni,
társasjátékozni, és főzni. Sportolni nem szeret, de a rendőrségen kap béren kívüli juttatást,
amelynek keretében úszni jár, hogy megtartsa testi erejét
Mindenki hálás a madárlátta ebédért, és a váratlan szálláslehetőségért, amelyre nem is
számítottak! Lupin az igazat megvallva agglegény életet él, pedig néhány évvel ezelőtt még
házas volt, de a hivatása, vagyis a rendőri munka miatt keveset volt otthon a családjával, és
felesége beadta a válópert. Kettőgyerekes édesapa, ikrei vannak, akik tizenhat évesek, és ő
imádja őket. Igyekszik elég jó apa lenni és kárpótolni lányait, amiért öt évvel ezelőtt szétesett
a családjuk. Magas, izmos már őszes, bajuszos férfi, aki nagyon szereti a csokoládét, és
büntetlenül ehet belőle annyit, amennyit akar, mert nem hízékony. Nagyon komolyan veszi a
munkáját, és Madame Clara Benoir régóta a „bögyében” van. Szeretné bebizonyítani, hogy a
bárónőt, igenis el lehet kapni, és le lehet csukni. Csak egy jó haditerv kell hozzá. Úgy érezte
most eljött az idő, hogy a rendőrség sikeresen „lecsapjon” rá, éppen ezért taktika okokból nem
is rendőrautóval mennek Ézébe az esti, hagyományos karácsonyi vacsorára.
Madame Clara Benoir történetünk főszereplője, akire Lupin haragszik, és aki iránt
senki sem közömbös. Jelenleg még csak mások véleménye alapján „ismeri” az olvasó a
kedélyes, szarkasztikus humorú középmagas, teltkarcsú nő. Göndör hajat visel, amit folyton
karban kell tartania, ezért minden héten elmegy a fodrászatba hajszárításra, és kozmetikába
egy arcmasszírozásra. Szeret jól élni, és szereti a luxust ugyanakkor erősen szociális érzésű.
Szeret segíteni másoknak, és másokon. Benoir Estée Lauder parfümöt használ, ám ügyel arra,
hogy fényűző élete ne keltsen nagy feltűnést, de ez sajnos nem sikerül neki, mert egy
jelenség, és egyéniség is egyben. A madame félig korzikai, és természetesen, mint családja
összes tagja keresztény vallású volt, vagyis erősen katolikus. Most is készülnek a tizenhét
órakor kezdődő karácsonyi ünnepségre, amit a Léoni nevezetű hajóra szervezett itt Ézében. A
madame annyira agyafúrt, hogy a rendőrség csak egyszer kapta el őt, pedig már 20 éve
maffiózó, és drogbárónő, de akkor is bizonyíték hiányában három nap fogságban töltött nap
után elengedték a foglyot, akinek politikai kapcsolatai is vannak Marseille-ben. A család a
bárói címet még a XVII. században kapta, ahol is Madame Clara Benoir szépapja
megmentette az éppen uralkodó Napkirály életét, aki félrenyelte az ízletes langusztát,
miközben vacsorázott. Clara asszony ma reggel érkezett kocsijával a városba, most éppen
úton van a fodrászatba, amely egy Henriett nevezetű hölgy tulajdona Éze városában, akinek a
családja a hatvanas években vándorolt be a Franciaországba, és akinek van egy Rachid nevű
unokaöccse, aki nyomozó.
Henriett Rose vendéglátó, és üzletasszony: nemrégiben nyitotta fodrászat- kozmetika
szalonját, amely Charme nevet viseli. Hatvanöt éves, de mindez nem akadályozta meg abban,
hogy megvalósítsa élete álmát, és régóta spórolt pénzén egy kozmetikát, és fodrászatot
nyisson, mint magánvállalkozó. Igazi marokkói asszony, aki szeret Franciaországban élni.
Nagyon családcentrikus, egy leánygyermek édesanyja. A városában bérelt egy 50 m2
helyiséget, ahol egy kis pékséget vezetett, és egy alkalmazottja is volt 40 éven keresztül. Nem
régiben eladta a pékséget, hogy megvalósítsa kislánykori álmát, és megnyissa önálló
kozmetikáját. Ennek érdekében sikeresen elvégzett egy műkörmös, pedikűrös egyéves
tanfolyamot is. Az üzlete kettő hete nyílt, és Rachid és Marie megtudták a nénitől, miközben
ebédelnek, hogy Clara Benoir este tizenhét órára a szalonba jön. Céljuk egyelőre a célszemély
megfigyelése. Elérkezik a várva várt tizenhét óra. Egy félórával ezelőtt úton voltak az
emeletről a szalonba, mert kigondoltak egy tervet, hogy Marie legyen a hajmosó lány, míg
Rachid a szendvicspultnál fog állni, és kínálni fogja a vendégeket szendviccsel, ugyanis a
szalonban lehet szendvicset, kávét is fogyasztani, ameddig a vendégek ott vannak, és frizurát
csináltatnak. Rachid haját, illetve egy-egy tincset átszíneztek hajkrétával lilára, ezzel teljesen
más karaktert nyert az arca. Benoir nem ismeri fel őt. A cselekmény időrendi sorrendisége
miatt, a későbbiekben ez fontos információ lesz az olvasó számára.
Kopogtatnak a csillogó üvegajtón…
– Jó estét kívánok, én vagyok a tizenhét órára érkező vendég – köszönt vidám, csengő hangon
Clara Benoir bárónő a pénztárban lévő hölgynek, aki Henriett.
– Jövök, adja a kabátját!- ajánlja segítségét mosolyogva a fejmosásért felelős kisasszony, aki
éppen most szívta el a bejáratnál cigarettáját, és siet dolgozni, és a vendég után lép be az
üzletbe, hiszen a vendég az első. Valójában Clarát várta. A cigarettadobás egy előre
megbeszélt jel volt, hogy a gyanúsított közeledik. A fiatal lány rövid vörös frizurát visel, cicás
szemű sminket, fehér frissen vasalt munkanadrágban, fehér pamut felsőben van, haján
jázminillat érződik.
– Nagyon köszönöm, Kisasszony! Én vagyok a ma esti karácsonyi ünnepség vacsora
fővédnöke, és a hagyományos karácsonyi vacsorára is hivatalos vagyok a Leonin, amelyik
érkezik Marseille-ből a kikötőbe, miközben mesélt félszemmel odapillantott a pultos fiúra, aki
igencsak megnyerte a tetszését, mivel rendkívül jóképű, és ápolt.
– Parancsol valamit a hölgy? – kérdezte meg kedvesen, mosolyogva a Christian névre hallgató
fiatalember – legalábbis a névtáblájára ez a név volt kiírva az ingére tűzve.
– Igen, hozzon nekem egy jó erős marokkói teát, és egy kis vajas karácsonyi kekszet is kérek
hozzá. Köszönöm. Mennyi is lesz fiatalember?
– Majd a végén tetszik fizetni, amikor készen lesz a frizurával! – válaszolta Christian udvariasan.
– Tudja, Kedveském öt gepárdot várok a marokkói sivatagból, egy helyi tulajdonostól, aki
befogadta az elárvult kölyköket, akik a Leoni rakterében vannak, és nyugodtan várják, hogy a
jövendő itteni rezervátum megbecsült tagjai legyenek. – Mondja mosolyogva a bárónő
Christiannak, miközben beleharap a finom fűszeres ízű kekszbe.
– Rezervátum itt? Éze településen az ékszerdobozban! – kiáltanak fel meglepetten az üzletben
lévő emberek.
– Nem. Megvásároltam egy kisebb földdarabot, Nizzában húszezer m2, az elinduláshoz az is
elég, egyelőre, és arra készülők, vadrezervátum legyen ott. Köszönöm, Manuel a szép
frizurát! – mondta mosolyogva, a fodrásznak, miközben felkel a fodrászszékből. Christian
háta mögé siet, és leveszi a fogasról a hölgy kabátját, majd felsegíti rá, és kinyitja előtte az
ajtót, és miután elment a bárónő a szövetségesek összenéznek. Levetik magukról az álruhát,
és készülődnek, fürdenek, hajat mosnak, és felöltöznek az ünnepségre, azonban Marie nem
mutatkozik Rachid előtt lenge öltözetben, sőt vizes haját is kendő törölközőbe tekeri.
Rachiddal ugyan együtt mennek a helyszínre a Volvóval, de mindketten télikabátban vannak,
és Marie fején nemezkalap van, valamint a sötétség is „elrejti” Marie-t Rachid elől. Marie
egyszerűen csak nem akar mindent megmutatni még magából, majd a rendezvényen, úgyis
látni fogják, hogyan fog kinézni!
Megérkezik este tizenkilenc órakor a kikötőbe a hosszú útról érkezett Leoni a fedélzetén a
karácsonyi ünnepi, zenés műsor zajlik vacsorával. A rendezvényen ott volt Marie Dupon és
Rachid Trottoir is, és egy csomó beépített rendőr, akik lefoglalták, és lezárták házkutatási
engedéllyel a hajó rakterét, ahol öt gepárdot talál a rendőrség rendes, szabályos körülmények
között szállítva. Semmi extra. Mindent rendben találnak a hajón. Marie a fedélzeten van. Az
ünnepségen egy Pierre Gardin gyönyörű sötétkék nadrágkosztümöt hozzáillő ezüstszürke
selyeminget visel, míg haját gyöngyházszínű kagylóból kifaragott hajfésű díszíti, amely
harmonizál az ékszerkollekcióval, ami nyakát, fülét, és csuklóját díszíti. Igazgyöngy ékszereit
még hőn szeretett nagymamájától örökölte. Karmazsinpiros rúzst visel, amely szépen
harmonizál öltözékével, és kiemeli szép ajkát. Körme karmazsinpirosra lakozott. Sminkje füstös.
Cipője és kézitáskája is ezüstösen csillogó. Ingblúza alatt, azonban páncélmellény van,
kézitáskájában, pedig egy csodaszép ezüstszínű pisztoly díszeleg. Rachid néhány percre rajta
is felejti a szemét az ünnepségen… Mondanunk sem kell, hogy a triumvirátus férfitagjai
szmokingban, és az ing alatt golyóálló mellényben vesznek részt a rendezvényen.
Madame Benoir fekete estélyi ruhát visel. Dekoltázsa „V” alakban kivágott, de nem
közönséges. Arany swarovski kristályok díszítik „S” alakban a ruhát. Arany selyemkesztyű
borítja alkarját, körömcipője is aranyszínű. Gesztenyeszínű hajában egy finom, modern
fejdísz, amely szépen keretezi szív alakú arcát, valamint kiemeli borostyánszínű szemét,
amely időnként sárgásan csillog. Az ötvenes nő csinos. Rachid odalép hozzá, és pezsgővel
kínálja őt a rendezvényen, valamint elővesz egy díszdobozból egy nagyon elegáns női karórát,
amit a madame kezére csatol, és pezsgős poharat emel a hölgy egészségére.
Clara Benoir Karácsonyi Köszöntője
– Tisztelt Egybegyűltek, Kedves Ünneplők, végtelenül hálás vagyok, hogy én lehetek a
rendezvény fővédnöke, és hogy minden évben részt vehetek a hagyományos karácsonyi,
városi ünnepségen, részt vehetek, ahol a hátrányos helyzetű gyerekeknek, családoknak
gyűjtünk pénzt az általam létrehozott Virágozzál! Alapítvány bankszámlájára. A
rendezvényen befolyt összeg egy részét a bántalmazott egyedülállók megsegítésére szeretném
fordítani, és számukra átmeneti otthont építeni, amely privát kézben lesz. Önálló, a francia
kormánytól független víz, villany, és gázművel ellátva. Az alapítvány célja a menstruációs
szegénység felszámolása, amely lehetővé tenné, hogy a szegénység miatt a fiatal lányok ne
váljanak gyermekanyává, hogy tanulhassanak, és egy tudásalapú társadalomban éljenek,
amelyben képesek önállóan megállni a helyüket, vagyis sorsot váltsanak. Ennek érdekében az
alapítvány Éze városában kettő lakást vásárolt, melyek 50 m2-esek, és teljesen felújítottak.
Értékük külön-külön hetven millió euró volt. A bántalmazott nők, édesanyák érdekében a
címe a lakásoknak természetesen titkos. A gyermekeken, és a családokon kívül az alapítvány
a kihaló félben lévő vadállatok szaporítására, egészségük megőrzésére is koncentrál. Emiatt
az alap alapítvány 40 ezer euró értékben földet vásárolt Nizza város határában, ahol húszezer
m2-en elkezdhetjük a munkát. Nizza különleges hely, és ekkora területen már is elkezdhetjük
a munkát. Az alapítvány központja, viszont itt van Éze városában, mert megtetszett nekem az
ódon falucska, és itt szerettem volna védett lakásokat vásárolni a bántalmazott nők számára,
és irodát fent tartani. A szervezet honlapján megtekinthetik a költségvetésünket! Honlapcím:
www.viragozz.com Ugyanitt találják meg a számlaszámunkat is.
Most, hogy már hallották álmainkat, céljainkat kérem, hogy adakozzanak, hiszen közös
célunk, hogy egy szebb, és jobb világban éljünk, ahol ember és állat kölcsönös tiszteletben
tarja egymást!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Szórakozzanak tovább, érezzék jól magukat,
vacsorázzanak, és hallgassák szeretettel a Menüett szalonzenekar interpretálásában a
szebbnél, szebb francia dalokat, sanzonokat!
A madame beszédét, hatalmas tapsvihar fogadta, és néhány perc múlva már látható volt, hogy
sokan mobiltelefonnal a kezükben banki tranzakciót végeznek a vendégek. A rendezvényen,
több híres színész is, és francia politikus is részt vesz. Ők madame Benoir befolyásos barátai
közülük néhányan úgy tudják, hogy a Clara asszony hatalmas vagyont örökölt, némelyek úgy
sejtik, hogy a népszerű nő megdolgozott a pénzéért, és csodálják őt. Mások úgy gondolják,
hogy valójában egy kőkemény üzletasszony, akit pusztán csak az üzleti érdek vezet, amolyan
„Kurázsi Mama”, aki csak él lehetőségeivel, gazdasági helyzeteket kihasználva, és
adókedvezményeket, amelyeket visszaigényelhet, persze ebben „támogatói” a szegény
emberek, mert, ha ők nem lennének, akkor az alapítvány sem lenne ilyen sikeres. Clara
személyét a városban egyfajta titokzatosság lengi körül, csak a nizzai rendőrség tud arról,
hogy húsz éve a kábítószer is jelen van az életében kizárólag, mint eszköz. Ő maga nem
használta soha, viszont rájött arra, hogy gyors pénzkereseti forrás, habár veszélyes, és
kockázatos is. Úgy tervezi, hogy húsz év után ez lesz az utolsó akciója, és utána kiszáll az
üzletből, és tisztes polgári életet él, és csak jótékonykodik.
A Menüett dzsessz zenekar a C’est si bon című dallal kezdi a zenés estet.
A rendezvény nagyon hangulatos és vacsora igazán ízletes. Hidegtálak, sültek, meleg étel, és
édesség is megtalálható a svédasztalnál, de rendelni is lehet.
Egyszerre hirtelen elalszik a fény. Áramszünet van. A 300 fős vendégsereg egy része
megriad, pánikba esik. Madame Benoir-t megszólítja Marie Dupon rendőrnő, aki
zseblámpáját bekapcsolva igazolja magát a hölgy előtt, hogy ő csak a biztonságiakhoz
tartozik, és szívesen segít a védnöknőnek abban, hogy épségben, biztonságosan hazajusson az
Arany Kecske szállodába Ézében, ahol egy zuhanyzós szobát bérelt a középkorú nő.
Hálásan köszönöm a kedvességét, Kisasszony, nem bírom az alkoholt. Kértem a pincért, hogy
nekem alkoholmentes pezsgőt töltsenek a poharamba, de úgy látszik, siettek – természetesen
ez emberi dolog –, és elfelejtették a kérésemet, így a pezsgő a fejembe szállt, és ez a hirtelen
malőr itt a rendezvényen meglepett! Mon Dieu, Istenem, sopánkodik hangosan Benoir
asszony. Marie megértően bólintott. Magában, azonban elégedett megállapította, hogy a
főnök terve a meglepetés ereje, milyen jó stratégia! Ugyanakkor most látta először, hogy
Clara Benoir is csak földi halandó, aki ugyanúgy el tud gyengülni, mint bárki más! Marie
készségesen segít, és viszi utasát a szálláshelye felé. Clara becsukta a szemét. Jólesett neki a
csend az autó alapzaja. Elbóbiskolt, és eltűnt az időérzéke. Az autó megállt. Megérkeztek. A
bárónő kinyitotta a szemét, megnyugtató volt látni, hogy az Arany Kecske Szálloda előtt
állnak. Marie segített neki kiszállni, sőt be is kísérte a nőt a szállodába, egészen a
lakosztályáig. Majd sietve elköszönt. Az autóba beülve tárcsázza a főnök számát.
Halló, Mateo, itt Marie.
Halló, Marie. Mi újság?
Minden a terv szerint halad. Rendben, akkor ó éjszakát kívánok, és holnap a megbeszéltek
szerint találkozunk az őrsön reggel 9 órakor és letette a telefont.
Neked is Mateo. – mondta a fiatal nő, de már senki sem válaszolt a túl oldalon. Az utat,
amelyen Marie halad az autójával pálmafák szegélyezik, aki most ébredt rá, hogy már nem az,
az álma, hogy itt éljen, mert már nem szeret Nizzában lakni, és valami másra vágyik.
Családra, gyerekekre, egy vidéki spalettás házra, kecskékre, állatokra… Valahová
Bretagneban közel az óceánhoz.
Három nappal a rendezvény előtt
Madame Benoir ül a laptopja előtt, és reggeli kávéját kortyolgatja, és telefonál. Kortyolja a
forró, bécsi kávét, és frissen sült mazsolás kalácsdarabot eszi, amit a szakácsnője Alice rakja
elé, akit egyébként nagyon szeret, és rendkívül jól meg is fizeti őt. Alice nagyon jól főz, és
korzikai. Kislánykora óta ismeri a bárónő családját, akiknél még édesanyja szolgált. A
szakácsnő nem tartózkodik mindig ott, csak amikor szükség van a szolgálataira, ott alszik a
Benoir villában, és ilyenkor a hatszobás lakosztály egyik szobáját használhatja, amely
természetesen zuhanyzóval ellátott. Ilyen esetek akkor fordulnak elő, ha a bárónőnél
megbeszélést tart a maffiacsalád, és annak tagjai, vagy családi ünnep van: karácsony, húsvét,
születésnapok.
– Monsieur Virgil?- szól bele a telefonjába Benoir asszony.
– Igen, Hölgyem, én vagyok. –válaszol a kérdésre egy barátságos férfihang. – Miben
segíthetek önnek?
– Madame Benoir:- Most nézem a megújult honlapjukat. Gratulálok hozzá! Önök az egyik
legjobb szabóság a városban, ezért is fordultam önökhöz. Öt darab nagy, és meleg anyagú
pokrócot szeretnék önöktől vásárolni, ha lehet, akkor attracit szürkét. 150X150-es méretben,
ha lenne kedves egy-egy belső zsebbel ellátni őket, úgy, hogy a zseb egy patentos legyen,
vagyis zárható, valamint annak nagyon örülnék, és legyen kedves rájuk varrni piros bőrszíjat,
hogy összetekerve lehessen őket tárolni. Mennyivel is tartozom mindezért a cégnek? – tette
fel a kérdést kissé színpadiasan a nő.
– 300 Euró lesz – válaszolja az úr.
Köszönöm. Utalom is az összeget, és máris rákattint a fizetés gombra a szabóság honlapján az
egere gombjával a laptopján. Ma délután tizennyolc órakor magam megyek a pokrócokért a
boltba a honlapon megadott címre.
– Rendben. Várjuk szeretettel. – fejezte be a beszélgetést a hangja alapján hatvanas férfi.
A nő ezek után fürdőt vesz, felöltözik, és mobiljáról a hívja a sofőrt.
Kedves, Alain, jöjjön, hozzám este huszonegy órára, és vigyen el engem a nizza-i reptérre,
mert szeretnék indulni magángépemmel Marokkóba! A magánrepülőmet a nizzai reptér bérelt
hangárjában tartom.
Alain a sofőr: – Rendben Asszonyom, a megbeszélt időben érkezem. Clara Benoir
szabadidőruhában sétára indul, majd hazamegy, és pihen. Délután tizennyolc órakor
találkozhatunk vele ismét Alice társaságában, aki segít neki abban, hogy a pokrócokat
hazavigye. Tudatosan mennek gyalog. Ráadásul Alice bevásárló kosarat is hozott.
Alain megérkezik az esti randevúra, amit Clara kért tőle, mármint, hogy vigye ki őt a reptérre,
de előtte bepakolják a kocsiba a pokrócokat, amelyeket aztán beraknak a magánrepülőgép
fedélzetére is. A pokrócok a gepárdok részére lesznek.
Nizza-Marokkó városok távolsága légvonalban körülbelül három óra magánrepülőgéppel. A
repülőgép típusa Learje 60 négyszemélyes. A világ leggyorsabb, legmagasabban repülő
közepes méretű sugárhajtású repülőgépe, ez a kiváló repülőgép kategóriájában is az egyik
legnépszerűbb. Nagysebességű körutazásával és lenyűgöző felfutási idejével megelőzve a
versenytársakat, a legtöbb nagyobb várost összekötő hatótávolságot is kínál. A Bombardier
Learjet 60 XR repülőgépét álló kabinnal és kategóriájában a legtöbbet ülő fej- és vállterével
úgy tervezték, hogy minden szabadságot megadjon, amit a kényelmes, prémium magánutazás
jelenthet.
Alain érkezik az autóval, és sietnek a reptérre vezető úton hangárba. Odaérnek. A madame az
autóban már lebonyolított egy-kettő telefont, amelynek következtében a repülőgépet már
kihozták a hangárból, és a pilóta, illetve és egy felszolgáló fogadja a Benoir-t.
– Kedves Alain-köszönöm a munkáját Marokkóból jelentkezem. Viszontlátásra!
– Viszontlátásra, Asszonyom! –viszonozza Benoir kézfogását Alain. A bárónő elindul a
repülőúton Marokkóba, ahol magához veszi az állatoknak szánt speciális készítésű kekszeket
2 kg –t, amelyért gyémántkövet ad cserébe. Az asszony úgy gondolja, hogy ugyan ki
gyanakodna arra, hogy ő a gepárdokat menti, és ezért hajlandó értük anyagi áldozatot hozni,
sőt továbbmegyek: jótékonykodni. A fedélzeten egyetlen kísérője van a feltűnően csinos
marokkói pincér, aki mostanság divatos férfi frizurát visel, és hozzá szépen nyírt, szakállt.
Kékeszöld szeme, tekintete szimpatikussá teszi a jóképű fiatalember arcát, akinek a pincéri
egyenruháján a következő nevet olvashatja el az olvasó: Daniel Roi.
A Rendőrkapitányságon
Mateo összehívja a kollegáit az akció előtt a csapatot megbeszélésre, eligazításra.
– Kedves Kollégák, hamarosan elkapjuk minden reményem szerint az évszázad egy nagyon
sikeres bűnözőjét, aki már húsz éve sikeresen kicsúszik a karhatalom, és a rendőrség kezéből
Ez végképp nem vett ránk jó fényt, de úgy gondolom, hogy most eljött a lehetőség, hogy
elkapjuk, méghozzá azért, mert nagyon jó a csapatunk. Az önök szakértelme, és a
csapatmunka fog megoldást nyújtani, és pontot tenni ennek a régóta húzódó ügynek a végére.
Senkit nem avattunk bele Trottoir hadnaggyal abba, hogy Rachid már három hónapja a Benoir
családnál dolgozik, alkalmi munkásként, mint pincér, és mindenes. A Galamb tulajdonában
lévő magánrepülőgépen, mert mostantól, ha a célszemélyről beszélünk, akkor ez lesz a
fedőneve, hiszen az ünnepségen, mi csak a rendet biztosítjuk – legalábbis- a vacsoravendégek
úgy tudják. Rachid, mint a grófnő segítője lesz jelen a rendezvényen, és valódi pezsgőt fog
tölteni Benoir poharába, ezen kívül ajándékoz neki egy elegáns női órát is. A napokban
Galamb gépének fedélzetét bepoloskázta, tehát már kettő helyszínt tartunk a célszemély
életében kontroll alatt, de ne igyunk előre a medve bőrére! Sok sikert az akcióhoz! Köszönöm
megtisztelő figyelmüket!
Mindenféle utak
Madame Benoir megérkezett Marokkóba a terminálba. A repülőgépen aludt, és addig Daniel
Roi a pincér bepoloskázta azt a részt, ahol hölgy legtöbbet tartózkodik a fedélzeten, de
vigyázni kellett, hogy a pilóta ne vegyen észre semmit. Benoir-t a reptéren egy Madame
Fanny Cheval nevezetű napszemüveges nő várta. A hölgyek táskát cseréltek, majd mindenki
ment a maga gépére. Aludni. Másnap a madame hazaérkezett Nizzába és még egy kicsit aludt
a saját ágyában, mert az mégiscsak kényelmesebb, majd elment a híres nizzai piacra Aliccel
vásárolni, ahol összetalálkozott a csinos Marie Dupon rendőrnővel, aki éppen a hentestől jött
ki. A kettő hölgy egymásra mosolyog, és leülnek beszélgetni, hiszen Marie Benoir asszony
fogadott unokahúga, de erről senki sem tud! Marie szereti a nénikéjét, és szereti a rendőrséget
is. Őrlődik, és ezért is vágyik egy másfajta életre. Néha súg Claranak, de szereti a munkáját is,
és szimpatikus neki az egyik kollégája, akinek a nevét titkolja az asszony előtt. Clara
tapintatos vele szemben, és Marie bevallja neki, hogy egy éven belül kisbabát szeretne, amire
már most készül. Egészségesen étkezik, vitamint szed, sportol. Clarának tetszik az ötlet. Egy
magabiztos nő – szerinte- mindig vonzó az, ha tudja mit akar, különösen akkor, ha Marie
szívében van valaki..
Mi is történt valójában a hagyományos karácsonyi vacsorán –Benoir köszöntője után?
A Lénoni fedélzetén, ahol Marie és Benoir asszony újra találkozik a fedélzeten. Marie
hazaviszi a rendőrség terve szerint a célszemélyt.
– Uraim, önök mit keresnek itt? – kérdezte csodálkozva, és a fáradtságtól elcsigázva az asszony.
Madame Benoir letartoztatom csempészésért, kábítószer terjesztéséért, és birtoklásárért. Itt a
jelenlétünkben kell összecsomagolnia a legszemélyesebb holmiját, mert előzetes
letartóztatásban lesz a tárgyalásig.
Nincsenek bizonyítékai ellenem Monsieur Lupin- mondta Clara nyugodtan.
De vannak, Hölgyem lépett elő a lámpafényre a félhomályból Daniel Roi, vagyis Rachid
Tottoir és Clara felismerte őt. A nő nem szólt semmit csak nagyon szomorúan nézett rá, majd
kis vártatva, mégis azt mondta: – Tudja, Dániel, vagyis Rachid Trottoir én is csak ember
vagyok, és látja a szépség. és a luxus a gyengém, és pénz, meg a jó szívem, hogy minden
élőlényen segíteni akarok.
– Ilyen áron, hogy kábítószert árul, és még az állatokat is felhasználja a céljaira? –kérdezte
szigorúan Lupin.
– Valóban. – válaszolta Clara nem tagadom, hogy ebben hatalmas pénz van, és ezzel meg
tudom alapozni, hogy másoknak segítsek, és magam is jól éljek.
– Hang és videó felvételeink is vannak, és tudjuk, hogy maguk a gepárdoknak szánt kekszek
tartalmazzák a kábítószert. Hogyan jött ez az ötlete, hogy keksz formában tárolja a cuccot? –
kérdezte Lupin a többi rendőr jelenlétében a kapitány.
– Ugyan! Ebben állatimádatban,- amiben mostanság az emberek léteznek,- ahol mindenféle
fogtisztító rágcsálnivaló csontocskákat gyártanak a kutyáknak,cicáknak, én miért ne
sütethetnék, „szájápoló” kekszeket a gepárdoknak? Persze, senkinek nem tűnt fel húsz éven
keresztül, hogy ezek a kekszek, valójában kemény drogok, amiket, ha felolvasztanak a
használók, akkor be tudják vele lőni magukat.
– Azt hiszem itt az ideje, hogy kattanjon a kezén a bilincs. – szólt határozottan Monsieur
Lupin nyújtsa ki a kezét kérem! A főnök elővette a szép ezüstös bilincset, amelynek zárja
kattant a bűnöző csuklóján. Időközben Rachid megkérte telefonon Madame Vasseille-t, hogy
legyen kedves ideküldeni a megadott címre a rabszállítót, ami hamarosan Madame Clara
Benoirral a belsejében zötyög a kocsiúton a börtön felé… Az úton, amin soha nem akart
önszántából végigmenni. A madame még egyszer utoljára visszanéz az őt rabosító
rendőrségre, ahol Marie nagyon a hátérbe húzódik, de Clara látja, hogy a fiatal nő alig
észrevehetően rákacsint. Ez az ő közös jelük, hogy Marie majd bemegy a beszélőre Egy
másik úton, amit a rendőrség nem ismer. Ez pedig Madame Benoir titka volt a rendőrség többi
tagja előtt.

Epilógus

Fél évvel az eset után
Madame Benoir nyolc év szabadságvesztést kapott. Szabadulása után „visszavonul és tisztes
életet él. Monsieur Mateo Lupin nyugdíjba vonult, és családi életet él. Újranősült.
Monsieur Rachid Trottoir Bretangban él Rennes városában, ahol rendőrkapitány. Megnősült.
Elvette Marie-t feleségül házuk van a városszélen, és háztájit tartanak.
Marie Dupon Trottoir még rendőrként dolgozik, mint adminisztrátor, de hamarosan szülési
szabadságra megy, mert ikrekkel várandós, és jövőre kettő kislány édesanyja lesz, és rettentő
boldogok Rachiddal, amiért a közös álmuk ilyen hamar valóra vált!
Marie – saját döntés alapján – már nem tartja a kapcsolatot Madame Clara Benoirral.

Jelige: Nizza

+1