F. Sanyi nem volt egy jóképű legény, sem egy Adonis. Mégis a suli sztárjai közé tartozott. Mert volt egy szuper motorja, azzal járt 21 kilométerről iskolába. Gyakran versenyzett motocross bajnokságokon, olykor igen jó eredménnyel. Motoros bőrszerkóban járt, menő szkafanderrel a fején. Ezért imponált neki, hogy a sok lány közül éppen őt szemelte ki magának. A figyelem középpontjába került, hiszen a híres F. S. kiválasztotta.
Lyukas órákon vagy kora délutánokon andalgások kézen fogva (persze csak gyorsban, mert neki időre haza kellett érni), csókolózás, beszélgetések. Utólag visszaemlékezve S. csak a motorokról, autókról beszélt, de ő ezt is érdeklődve hallgatta. Új és idegen volt számára ez a világ.
Eltelt jónéhány hét, és egy reggel gimibe menet földbe gyökerezett a lába az utcájuk végén. Úttest szélén ott állt motorját leparkolva, két szkafanderrel a kezében Ő. Lábai elgyengültek, az ájulás kerülgette. – Úristen, ez engem vár! – még soha nem ült motoron,ez pedig egy nagy böhöm masina volt. Megijedt – ahogy attól is, vajon hányan látják ezt? Délutánra már az egész Szekszárdi utca erről fog beszélni. Nagymama agyonüti, ha ezt megtudja. Azt fogja hinni, hogy előre megbeszélt randevú volt, nem fogja tudni meggyőzni, hogy ő sem tudta. És nagymama nem tűrte sem a késést, sem a fiúkat. – Szia! – köszöntötte lazán a srác. Téged várlak. Mehetünk? Próbálta játszani a „nagylányt” – persze! – mondta, és remegő lábakkal felült hátra. Sisak fel, felbőgött a motor és máris kilőtt.
Jó volt a sebesség, de a kanyarban nagyon begyulladt. S. szinte vízszintesen az úttesttel, bedőlt a kanyar irányába. Tudta, hogy neki is vele kellene dőlni, de félt, hogy akkor elesnek. Úgy érezte, neki ki kell ellensúlyozni ezt a szöget, és ellenkező irányba hajolt oldalra. Így tett minden kanyarnál.
Megérkeztek, begurultak a kapun. Reggeli csődület, beszélgető csoportok. Minden szem feléjük fordult, hirtelen úgy tűnt, kétszer annyian lettek a bejárat előtt. Ez óriási eseményszámba ment. Sanyi még soha nem hozott el senkit, minden reggel egyedül gördült be a suliba. Jelentőségteljes összenézések, sutyorgások. (Ez már komoly szerelem, a lovag elhozta szíve hölgyét…) Érkezés után Sanyi elvette a sisakot és merev arccal már csak odavetett egy elköszönést. És ő már tudta, hogy ennek vége… Azt is, hogy a kanyarok miatt. Egy ilyen őrült motoros nem fog olyannal járni, aki még utazni sem képes vele megfelelően.
Nem volt magyarázat, utána kölcsönösen kerülték egymást. A kérdésekre lazán azt válaszolta, nem illettek össze, vége. Rövid ideig nagy kudarcnak érezte, de valójában nem bánta, úgyis félt a nagy gépektől. Szerencsére Sanyi is szófukar volt a szakítással kapcsolatban, így nem volt égés mások előtt.
Rövid időn belül mellé penderült a „gyalogos széptevő”, akivel jóval biztonságosabb volt együtt járni. Cs. Istivel egy veszélytelen, két lábon járó sétálgatós diákszerelem kezdődött el… 🙂
Jelige: Léna
