Papucsban csoszogó, könyvek közt motozó,
harmatot zokogó múló Idő,
te sápadt mosolyú, szelíd kerítő,
az élet kútjából könnyeket merítő,
te Matató Motoszka, ki elveszed orozva
a Szépség talmi külső vázát, hogy
bensőjét csak azok lássák, kik
elsírták már lázas gondjaikat,
s elsiratták széthulló önmagukat,
kik egymásra rakták a múló éveket,
kik elmondták már a legszentebb érveket,
kiknek a Szépség már csak egy lenyomat,
egy sziromról rebbenő furcsa gondolat,
egy játék, egy rezdülés, egy húrnak pengése,
a testetlen lélek finom érintése,
… mely átöleli az anyagtalan teret,
s magához vonzza a Végtelent.
jelige: Cicwarek
