Zöld erdőben ismét jártam,
vidám verset fabrikáltam:
Húsvétkor tapsi nyulam szalad
Kezemben illatos víz marad
Én jól tudok libát tömni,
te pedig sonkát kötözni,
mondd! szabad-e már öntözni?
(igen)
Virágszálam illatozzál,
szálló szélben hajladozzál,
szívem felé ringatózzál
és szemembe mosolyogjál.
Hűsítő italokat kérlek hozzál
meleg cipót, füstölt sonkát hozzá
Finom, finom.. és a jóbor? Mátkám!
Miért gyenge pálinkával vártál?
Két deci borocskát mérjél nekem
párszor a tojás mellé, kedvesem,
végül sört is, Heinekent!
Öntsed, öntsed, hej nekem!!
Finom nedűk ezek, kellemes
bódulat száll, leng a fejemben..
Ülj már az ölembe
és súgd a fülembe
hogy nagyon szeretsz.. és híven
vártál így húsvétkor, szívem!
Jelige: Tavaszi líra
