Jó volt látni téged,
Ismét, újra!
Megpendült a szívemnek,
Lágyabb húrja.
Szerenádot adnék,
Éjnek-éjjelén.
Felfelé tekintenék,
A Csillagok felé!
A legfényesebben te ragyogsz!
Az erkélyen, némán állnál.
Kacéran mosolyogsz,
A vesémbe látnál.
Hisz, szerelem szóval,
Nem dobálózik az ember!
Könnyeim sósak,
Mint a háborgó tenger.
Átöleltelek, ismét,
Éreztem friss illatod.
Emlékeket idéz,
Bájos kis arcod.
Szeretném, ha tudnád,
Én voltam, vagyok s leszek:
Mély érzelmekkel feléd,
A lantot soha le nem teszem!
Jelige: Szerelem
