Kopáran, meztelenül álldogál már a természet megannyi fája,
Ősz színében pompázik Alföldnek egész tája.
Zord időjárás miatt sokak kabátba öltöznek,
Ilyenkor a madarak is már délre költöznek.
Várakozik, sorakozik egy madár csapat,
Repülésre készen búcsúztatják a nyarat.
Várják most a telet, a déli meleget,
De az út hosszú, mire átszárnyalják a sok-sok hegyeket.
Útra indulnak hamar, hisz idő mire odaérnek,
Várják már őket a dombok, hegyek, bércek.
Magányos kis madár kémleli a távoli rajt,
Csatlakozik hozzájuk, hisz ő is délre tart.
Száguldanak folyók, tavak, erdők felett,
Kimerült, fáradt már a madár sereg.
Nem tudnak mindig megállni, pihenni,
Aludni, enni, inni, új erőt meríteni.
Napok óta már, hogy repülnek
De az út végén majd jobb kedvre derülnek.
Csak jusson el odáig minden kis madárka,
Kitartás és erő kell az oda jutásra.
Egyszer aztán megindul a csapat lefelé,
Sűrű rengetegen át egy kis tó felé.
Kis pihenés hiszen a sok szárny elfáradt,
A kis madárkánk is már igencsak bágyadt.
Bírnia kell, hisz a jólét ott van délre,
Nem lenne jó, ha itt maradna télre.
Túl sok pihenés nem volt, már is indulnak,
Be a rengetegbe, majd a tenger felé gyorsulnak.
Nehéz és fárasztó újra felszállni,
A sűrű bozót miatt a társaitól nem elválni.
Kis koppanás, amit követ egy reccsenés,
Ez bizony egy szárnytörés volt és földre esés.
Fájdalmakkal teli a madárka epedve,
Nézi, hogy a társai, hogy repülnek felette.
Nem tudnak rajta segíteni sajnos,
Csakis magára számíthat ezután most.
Jelige: Megszomjaztalak
