Csodálatos környezetben élünk,
mégis súlyos károkat okoz létünk!
Elpusztítunk állatokat és erdőket,
elsétálunk azok mellett, akik vergődnek.
Használhatnánk tudásunkat jótettre,
ám mi csak rombolunk, kényelmesen vállat vetve.
Pocsékoljuk a drága élelmet
a világ másik részén meg éheznek!
Ha valamire szükségünk van: elvesszük,
későn észbe kapva a Földet me se menthetjük.
Kannibálok módjára gyilkoljuk egymást is.
Szeretet, hűség, igazság lassan örökre elveszik!
Várjuk a békét, de ezért semmit sem teszünk,
csupán arról álmodozunk, hogy gazdagok leszünk.
Óceánokat és tengereket szennyezünk,
szűrt, klórozott vizet vedelünk.
Tétlenkedve kérdezzük majd: Hol rontottuk el?
Istent hibáztatjuk mindezért, hogy: Biztos ő ver!
Elrohan az életünk, miközben mindent megölünk.
Mikor minden eltűnt, végül magunknak is mérget öntünk!
Jelige: Emberiség
