Első Ének: Aszály
1
Forró, meleg nyári nap ez, a Nagykörűi vidéken,
Ugyan mennyi takarmány lesz ebben az idényben?
Tán hiába volt, amit Tótáék földjein a sok földmíves vetett?
Esőben szegény nyarat tudhatunk magunk megett.
2
Amennyire tudták a nyáron locsolták a zsellérek,
Egész nap a csatornára jártak a legények.
A múlt év termése se volt valami fényes.
A jobbágy Károly szerint most sem lesz ez eredményes.
3
Ha nincs jó termés, kevesebb a bér,
Mi lesz velünk, ha beköszönt a tél?
Szegény kis családomnak jólétet én, hogy adok?
A családfő végtére is én vagyok!
4
Közeleg a kukoricatörés, a betakarítás,
Ahogy a birtokos úr mondaná: -Idén télen nem lesz hízás!
A búzaföld még úgy ahogy szőkül szépen,
Elvétve a panusa, szállingókban gyéren.
5
Hejj, pedig a gyerekek a málét mennyire szeretik,
Idén nem lesz ilyen, hiába is keresik.
Majd elmegyünk a fiaimmal halért a Tiszára,
Vagy gombát szedni erdőre, tisztásra.
6
Télvíz idején Ágnes asszony ragu főzte,
Többet ér mindennél a zimankós időbe.
No és a jó halászlé, bográcsban készítve,
Mikor a márna ott úszkál paprikás levében.
7
Disznajt vágni is jó vóna a télen,
Sufniban a hurka, kolbász sorakozna szépen.
Van egy az akólban, de kicsi még az emse,
Hízót vágni nem fogunk, ebben az évben se
8
Sebaj, vannak kacsák és tyúkok,
No meg tubikkal vannak tele a galambdúcok.
Húzós lesz a tél, éhen nem halunk bár,
De otthon van bőven éhes száj.
9
Bár kevesebben leszünk az idei télen,
Julis lányom az ősszel férjhez mégyen.
Lesz ott pálinka, vörösbor, sör,
Julis végre a szegénységből kitör.
10
Tótáéknak András fiúk kérte meg a kezét,
Már 17 éves elmúlt, ideje bekötni a fejét.
Jó helye lesz ott neki, a Tóta család igen tehetős, módos,
Julis lányom pedig igazán szép és dolgos.
11
Ejj a vízhordó fiú is kitolhatná már a képét, szomjas vagyok,
Tóta gazda ezért fizeti a bérét? Hát ki tikkadok.
No de sok még a teendő, ideje munkához látni,
A kukorica nem fogja magát bekapálni.
12
Kora délutánra jár még az idő a földeken,
Szúrnak a napsugarak, egy szellő sincs jelen.
1836 július havában,
Megy a munka a Nagykörűi határban.
Második Ének: Alkony
1
Falutól nem messze kicsi parasztház álla,
Ez bizony a Gattay-ék rezidenciája.
Károly lakik itt és népes családja,
Jövő hónapban az Isten egy gyermekkel épp meg áldja.
2
A nap sugarai hanyatlóban vannak lassan,
A tanyán már fényt szűr ki az egyik ablak.
Csendesedik a természet, vége a madárdalnak,
A megfáradt Károly a földekről hazafelé ballag
3
Tanya udvaron, loboncos puli ugat,
Odébb egy ifjú legényke nyüstöli a kutat.
Nád teteje kicsiny háznak már üres, kopár,
Az utolsó galamb is dúcban hallgat immár.
4
Tarka kandúr lapul az istálló padlásán,
Pihenjen csak, meg érdemli, nincs egér a háznak táján.
Ha netán egy kettő mégis lenne,
A macska míg el nem kapná, addig menne.
5
Tornác előtt kis leány lengeti lábát egy fapadon,
Ágicának hejj de jó dolga vagyon.
Neki még semmi másra nincsen gondja,
Csak hogy játszadozzon, és tele legyen a gyomra.
6
Ház végénél gyönyörű hajadon, igen serény,
Tiszta, mosott ruhákat éppen szedé befelé.
Egymaga segít várandós anyjának, ahogy csak bírja,
Ha már Terka nővére ki lett házasítva.
7
Szépségének párja nincs a tájon,
Legszebb mosolya neki van a világon.
Dolgos ő, egy folt nincsen a mosott ruhán,
Ő a Julis, ki esküszik majd aratás után.
8
A kis Jóska teli vedret tevé a kútra,
Elmosolyodik, felkiállt, majd mutat a gyalogútra.
– Julis, Ágica! Nézzétek az út vonalát!
– Közeledik hazafelé édesapánk!
9
Ágica fel is pattan a padról, siet be anyjának szólni,
Hogy kamrából az étket ki kéne hozni.
– Hagy egyen az öreg, elfáradt a mai nap!
– Ágica! Kolbászt is keress, nem csak szalonnát kap!
10
Ágnes asszony, hevesen törli a kezét,
Az imént épp a kétéves Borikát fürdeté.
– Ágica, halkabban, öcséd, és húgod már aluszik!
– Olyan lármát csapsz, hogy elhallatszik a faluig!
11
– Inkább tégy oda néki a cipóból is eleget,
– Hagy vágjon magának jókora szeletet!
– Végy elő kupát, ott az üvegben a bor is,
– De maradj csendben, mert alszik mindjárt Boris!
12
Julis a kosarat a szobában letevé,
Nyitja a szekrényt, a ruhákat pakolá befelé.
Jóska is beért a vízzel a kútról,
És végszóra Károly is betért az útról.
13
Betoppan az ajtón, kalapját a kezében tartva,
A tarisznyával együtt a szegre akasztja.
Elmosolyodván a családra nézve ott állott,
– Gattay-ék, szép estét kívánok!
Harmadik Ének: Esti óra
1
– Adjon Isten édesapám! – gyermekei köszöntik,
Sietnek az asztalhoz és már a bort öntik.
– Jó estét Károly! – mosolyogva köszönti felesége,
– Ágica készített ki az asztalra eleséget!
2
Károly leveté tisztátlan ingét, mellényét,
Magához öleli 3 szeretett gyermekét.
Ajtó elé teszi poros, piszkos csizmáját,
– Julis, hozz nekem a kamrából disznó háját!
3
– Szalonnát pedig nyugodtan visszarakhatod,
– A kolbászt is, de azért kanyarintok egy darabot.
– Elég lesz most csak egy kis kenyér és tepertő,
– Tartalékolni kell, mert közeleg a sanyarú idő.
4
– Tán idei évnek kevés lesz a termése?
– Közeleg hamarosan gyermekünk születése.
– Isten ugyan jövőre jó sorsot teremték-e?
Kérdé aggályosan szeretett felesége
5
– Kevés a termés, mit ne mondjak, nagyon kevés,
– Aszályos év ez, hiába volt jó a vetés.
– Nem fogunk éhezni, ne ingjon meg a hited,
– Hallod-e? A dézsából még ki ne öntsd a vizet.
6
Ágnes asszony az alvó Boriskát ölében tartja,
Beviszi a szobába és bölcsőbe rakja.
Károly közben helyet foglal az asztalnál, elővesz egy bicskát,
– Kislányom, hozz nékem ide egy tálcát!
7
Julis legott egyet elő is kapott,
Apja elé, egy kopott fatálcát rakott.
Ennél jobb nincs a háznál sajnos,
De, amire kell arra ez is elég hasznos.
8
– Juliskám, Jóska fiam, gyertek, üljetek le ide ni!
– Ágica, te meg menj be a testvéreidhez feküdni!
– Későre jár, már régen aludnod kéne!
– Mire bemegyek, nehogy égjen gyertya fénye!
9
Ágica szót fogad, elmegy pihenni,
Károly pedig tüstént neki is lát enni.
Lánya és fia ott ülnek vele,
Károly a cipóból hatalmasat szele.
10
– Hogy telt a napotok? – tőlük ezt kérdé,
Julis azonnali válasszal felelé:
– Édesapám! Libát tömtem majd ruhákat mostam,
– Délután pedig Ágica és Erzsó haját fontam.
11
13 esztendős Jóska sem várt sokat válaszával:
– A fasoron voltunk diót szedni Janikával.
– Szedtünk 4 vederrel, lesz még, ha el nem viszik mások,
– Estefelé kosárral mentek arra a Szilvás lányok.
12
– Ne aggódj Jóska fiam, holnap reggel halászni megyünk,
– Bizakodom, hogy holnap vacsorára pontyot eszünk!
– Remélem fogunk jó pár halat a Tiszán,
– Hozunk egy kis pucolni valót neked is Juliskám.
13
Károly megvacsorázott, majd így szóla,
– Jóska fiam, menj aludni, hosszú nap lesz holnap.
– Juliskám, pihenj te is, eme fárasztó nap után,
– Én is hamarosan megyek, lefürdök csupán.
14
Este van már, a hold is fent van bőven,
Károly, megfürödve a szobába indul bőszen.
Halkan lépked, Ágnes alussza az igazak álmát,
Károly is lefekszik, és elfújja az utolsó gyertya lángját.
Negyedik Ének: Indulás halászni
1
Másnap hajnalban gyönyörű nap pirkad,
– Jóska, Jancsi! Ébresztő, hamarosan virrad.
– Gyertek fiúk, az ágyból kimászni!
– Öltözzetek, indulunk halászni.
2
Konyhában Julis az élelmet készíti,
Az asztalt három batyu díszíti.
Csomagolt be nékik kolbászt, szalonnát, veknit,
Kitudja, lehet, a Tiszán lesznek estig.
3
– Gyere Jóska, segíts a jószágoknak adni enni,
– A tehénnek kéne a kútból vizet merni.
– Addig én megyek, intézem a többi munkát,
– Jancsi, te keress vedret, az istállónál találsz.
4
A kis Jancsi, Julisnak így szóla,
– Nővérem! Édesanya hol van?
– Alszik még, nem akartam felkelteni,
– 7.hónapban jár, hagyjuk csak pihenni.
5
Jóska a tehénnél az ajtót zárja,
Jancsi az istálló mellet a vedret lóbálja.
– Na indulhatunk? – szólt az apjuk hozzájuk.
– Naná! Hiszen már nagyon várjuk.
6
Julis a tornácnál áll, 3 tarisznyát a kezében tartja,
Édesapja és két öccse nyakába akasztja.
– Kulacsban víz is van, de abból nem lesz hiány,
– Nagyon vigyázzatok magatokra a Tiszán!
7
– Drága lányom, vigyázunk magunkra ígérjük,
– Hazafelé majd este felé érkezünk.
– Hozunk halat, ha megsegít Urunk,
– A vedrek míg meg nem telnek addig haza nem indulunk.
8
Te segíts édesanyádnak, amiben csak lehet,
És mindenképpen fejd meg a tehenet.
Édesanyád pihenjen, ő csak ennyit tehet,
Nem szeretnék elveszíteni még egy gyermekemet.
9
E szép reggelen dalolnak a madarak az akácfa lombján,
Károly és fiai már a tanyát maguk után hagyván.
Környező tanyákból csaholnak az ebek,
Felkelt már a nap is, közeleg a meleg.
10
A faluba vezet az útjuk nekik először is,
Miska komától kell kérni hálót és csónakot is.
Ez a Miska, Károly legjobb komája,
Legkedvesebb barátja, ivó cimborája.
11
Eltelt vagy két fertályóra, míg Miska házát elérték,
Jó hely ez a falu, szép kis térség.
Kolomp csendül, kutya ugat,
Mihály épp valamit az istállóban kutat.
12
– Jó reggelt Miska koma! – barátját köszönti,
A kapun most nem megy be, mert azonnal a bort önti.
– Mindjárt megyek, csak most fejtem meg Bimbót,
– Jer be, cimbora, töltök egy kis vinkót.
13
Meg is jelent az említett nemsoká,
Ki jövén az ólból köszönti a komát.
– Jertek hát be, vagy tán valahová iparkodtok?
– Karcsi, hallod-e, igyunk meg valamit, olyat mondok…
14
– Nem érek most rá az ivászatra,
– Csónakod és hálód kellene halászatra.
– De holnap estemben, eljövök vidáman,
– Tegnap nem tudtam, kukoricát kapáltam.
15
– Jól van, koma! A ladik ott van ahová kikötni szoktam,
– Ha csak valaki onnét meg nem lovasította.
– A háló a sufniban, mindjárt viszem,
– Evezőt is hozom, az valahol az istállóban pihen.
16
– Meddig lesztek kint a Tiszán, Karcsi koma?
– Lehet, hogy délután kinézek én is cimbora.
– Attól függ végzek-e a rengeteg dolgommal,
– Annyi barack van a fán, hogy alá van dúcolva botokkal.
17
Mihály az evezőt és hálót odaadta,
A két fiú buzgón magához is ragadta.
A Gattay fiúknak nagy öröme vagyon,
Látszik rajtuk, hogy hogy lelkesek nagyon.
18
A nap már javában tűzött, mikor a faluból kiértek,
A Tisza menti nagy erdőbe hamarosan betértek.
Gyalogolni bőven kellett még egy darabig,
Amíg leértek a partra a ladikig.
Jelige: Roberto2000
