Az égen a telihold ragyog
S körülötte a szikrázó csillagok.
Nekik suttogom,
Milyen boldog vagyok.
Tökéletes nyári éjszaka.
De nem az évszak maga,
Amitől szárnyal a lelkem.
Hanem a szeretet – s szerelem.
Voltak nehéz időszakaink,
Okoztunk egymásnak
Nem kevés kínt.
Sírtam miattad
Éjszakákon át,
De a szerelem
Mindig vitt tovább.
Terveinket mindig
Együtt szőttük;
Tudtuk, a rossz után
A jót is megéljük.
Belül tudtam,
Ez így rendeltetett,
Hogy a szívem, s később nevem is
Hozzád köttetett
Egy felejthetetlen
Augusztusi napon.
Ez lesz már
A kedvenc hónapom,
Hisz nem csak esküvőnket
Élhettük át ekkor,
Hanem gyermekeink is
Innen indultak egykor.
Három év alatt
Mennyi minden történt!
Előtte se kevés –
Na de mégis semmiség
Ahhoz képest,
Amit azóta élünk át –
Életünk legszebb, legnagyobb
Kalandját!
Szülőnek lenni
A legszebb adomány,
Mit az élet adhat –
Ez nem közhely csupán.
Fárasztó, néha nehéz,
De oly varázslatos!
Minden nap
Egy újabb csodát hoz.
Mikor kisfiunknak
Olvasod a mesét,
Mikor kislányunknak
Fogod pici kezét,
A szemedben látom
A legnagyobb álmom.
Köszönöm, hogy mindet
Valóra váltod!
Ahogy a gyermekeinkre nézel,
Minden régi komolytalanság
Semmibe vész el.
Persze a vicced
Azért a régi még,
Csak már visszaadom,
Ha arra van szükség.
Nem számít a könny,
Fájó emlékek,
Csak a jelen és jövő –
A színtiszta Élet.
Bármi is jön,
Mi együtt szárnyalunk,
Mert tudom, Veled
Biztonságban vagyunk.
Egy Demjén-szám…
Egy virágcsokor…
Csók a napfényben
A saját udvarunkon.
Ez mind Te vagy!
És Mi vagyunk,
Egy gyönyörű család,
Amit mindig akartunk.
Nem kívánok többet
A Sorstól, csak ezt
Élhessünk így együtt,
Amíg csak lehet.
Minden nap, minden perc
Együtt a legszebb,
A családunk az Életem,
Máshogy nem is lehet.
Még mindig lángol
Szívemben a szenvedély,
Ha szemem elhajózik
Szemeid tengerén.
Sokszor írok még Neked
Verset, remélem,
Boldog harmadikat,
Édes, drága Férjem!
Jelige: Férjemnek
