Gyönyörűen sütött a nap. A tanteremben síri csend uralkodott. Irodalom óra volt. Rozmaring tanár úr szigorúan sétált a padsorok között. Most kérte számon, azt a házi feladatot, amit a nyári szünetre feladott. Történetesen egy, bármilyen jellegű könyvet kellett elolvasni. Szótlanul vártuk, hogy kit szólít fel. Én tartottam talán a legjobban ettől. A nyári szünetet ugyanis nem olvasással töltöttem. Meghallgattunk már egy pár történetet, és azt hittem fellélegezhetek, amikor a tanár úr rám nézett és azt mondta.
Halljuk, Te mit olvastál? Hirtelen nem tudtam, mit mondjak, ezért rávágtam, hogy én is azt olvastam, amit az osztálytársam. Gondoltam ebből nem lehet baj, de akkor fogott el a pánik, amikor arra kért, meséljek most én erről a történetről. Elszégyelltem magam, de a tanár úr nem adott rossz jegyet, nem szidott le, hanem azt mondta.
A legközelebbi órára pótoljam be a mulasztást. Nagyot sóhajtottam, és megköszöntem a jóságát.
A tanítás után lassan ballagtam hazafelé azon töprengve, most mit csináljak. Honnan vegyek egy jó, de lehetőleg rövid könyvet, amit hamar ki lehet olvasni.
Mikor hazaértem Édesanyám észrevette, hogy valami gond van. Megkérdezte, mi bánt? Elmondtam, hogy mi történt irodalomórán. Rám nézett és szótlanul ott hagyott. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy nem is érdekli, amit mondtam.
Pár perc múlva azonban, egy kis, keményfedeles könyvet hozott elő. Ez jó lesz, mondta, és rám mosolygott.
Kinyitottam a könyvet, és ekkor lepődtem meg igazán. A könyv első lapján egy dicséret állt “Jó tanulmányi eredményért”, aláírás Rozmaring tanár úr.
Édesanyám elmesélte, hogy őt is tanította és ez a könyv nagyon kedves neki, azért őrizte meg. Most azért adta nekem, hogy segítsen, de elsősorban azért, hogy örömöm teljen benne. Ezek után nagyon kíváncsi voltam, miről szól a könyv. Elkezdtem olvasni, és valóban olyan izgalmas volt, hogy észre sem vettem, mennyire elszaladt az idő. Teljesen besötétedett és ideje volt lefeküdni.
Másnap alig vártam, hogy vége legyen a tanításnak. Siettem haza, hogy folytathassam az olvasást.
A könyv egy diákcsapat vakációját mesélte el, nagyon izgalmas kalandokkal tűzdelve. Valóban olyan lebilincselő volt a történet, hogy mikor a végére értem rájöttem, Édesanyám a legjobbat tette velem, amikor nekem adta ezt a könyvet.
A következő irodalom órát nagyon vártam, és mikor a tanár úr felszólított, lelkesen elmeséltem a könyv tartalmát. Meglepődve rám nézett, elmosolyodott, és nagyon megdicsért. Talán eszébe jutott, hogy ő adta Édesanyának ezt a könyvet. Mindenesetre én igazán boldog voltam, és örültem a dicséretnek. Tudtam, hogy ezek után az olvasás, az egyik kedvenc elfoglaltságom lesz.
Azóta sok év eltelt, de a szeretetem a könyvek iránt megmaradt. Ma is szívesen olvasok, ha van rá időm.
A keményfedeles kis könyvet megőriztem, bár már sárgák a lapjai, és talán hiányzik egy pár oldal, mégis mikor ránézek, melegség tölt el, és eszembe jut az a nap, amikor Édesanyám nekem adta ezt a KÖNYV-et.
Jelige: Andrea57
