1990-et írunk. Egészen feltűnő jelenség vagyok. Rendkívül magas vagyok, még most is, öregkoromra, jégkék szemem tündököl. Ha rám nézel, öltözködésemben az 1960-as évekbeli úri öltönyös stílusjegyeket véled felfedezni. Bal lábamra kicsit sánta vagyok, elestem az alagsor lépcsőjén úgy 3 évvel ezelőtt. Azt hittem nem tört semmi testrészem, így hanyagoltam az orvosi beavatkozást, ám utólag kiderült,…
Napfényes délután… Ülök a folyó partján a fűben, nézem a vizet, mintha egy üzenetet várnék valahonnan a távolból. Merengve nézem, ahogy a túlsó parton a fák zöldje belefolyik az ég kékjébe. Nincsenek most felhők. Hiányoznak, mert mindig mesélnek valamit. Madarak sincsenek most az égen. Csend van. Bennem is. Szívemben kis virágom, belehallgat a csendembe. Várja…
A fejéhez kapott, majd nyögve feltornázta magát ülőhelyzetbe. Már várta az ismerős émelygést, a gyomorszorító, szédülős megkönnyebbülést, de nem történt semmi. Homlokát ráncolva nézett körbe. Jack a temetőben ébredt. Süvített a szél. A fák lombjai összeölelkeztek a magasban. Jack talpra szökkent. Fürgesége még magát is meglepte. Vagy harminc éve nem ugrált fel sehonnan. Térdei nehezen…
Lassan, komótosan szöszmötölt az íróasztal körül, lekapcsolta a rádiót, s elindult a lift felé. Négy óra múlt három perccel éppen. Telefonjára nézett. Senki nem kereste, semmi nem történt. Leért a földszintre, nyílt a fotocellás ajtó, s kilépett az épületből. A bejáratnál megállt, körülnézett, majd átvágott a toronyház mellett, a régi csemegebolt épülete mögött. Mára elege…
Két és fél éve annak, hogy az épp ma tizedik születésnapját ünneplő Gergő és családja új szomszédokat kaptak. A faluszéli, frissen épített házba akkor költöztek be a legelső lakói. A település az elmúlt évtizedben jelentős fejlődésnek indult. Sorra adták-vették, újították, építették az ingatlanokat. Gergőék otthona kivétel volt, azon kevesek közé tartozott, amin annak felépítése óta…
Lövés. Elhangzott egy újabb, ahogyan lelőttem a célpontomat. Ölni első alkalommal félelmetes tud lenni, de egy idő után megszokja az ember. A szétloccsanó vér, kifröccsenő szervek, a csúnya seb, amit a golyó hagy maga után, részévé válnak a hétköznapoknak. Ma is így volt. – K-kérlek, k-kímélj meg! – dadogta célpontom, ahogyan rászegeztem pengémet. – Hmm,…
1. fejezet Bmm, bmm, bmmm. Megszólalt az ébresztőm. Morogva kikapcsoltam és megnéztem az időt, 8:47-et mutatott. – A francba! – rögtön kipattant a szemem. Felkeltem az ágyból. A nagy rohanásban még szegény Puszedlit – a macskámat – is sikerült lelöknöm az ágyról. Kapkodva felvettem a ruháimat. Lementem a földszintre megkeresni a szükséges irataimat, hogy igazolhassam…
A nézőtér elhalkul, az egyetlen fény rá irányul és elkezdődik. Az ugrásai, a forgásai, minden mozdulata lágy és kecses. Gyönyörű vörös haja loknikban omlik a vállára és az összes lépésénél követik feje csinos mozgását. A közönség lélegzetvisszafojtva figyeli egyedül őt, abban a csodaszép levendula színű ruhában, az opera óriási színpadán. De számára egyetlen dolog számít…
A néma fiú Zakatolnak a vonatok, és zakatol a szívem is. Gondolatok kavarognak a fejemben és a gyomromban, szeretnék szavakat formálni abból a katyvaszból, ami ellepi az elmémet. A jegyedet veszed a pénztárnál, kigurul egy tízforintos a kezedből, egyenesen a földön landol fém ízű hangjával. A kőpadló felé nyúlok, hogy felvegyem és kezedbe adhassam a…
Zoltán Zoltán a nagyvárosban egyedül élt. Reggelente munkába ment, négy után boltok, a posta, s mielőtt hazaindult volna néhány kocsmát is útba ejtett. Napszemüvegét hol a fején, hol a kezében tartotta, mert nem tudta eldönteni, hogy előnyösebb, pedig egy ideje már nem érdekelték a nők. Valójában semmi sem érdekelte, csak emlékezett a múltra. Úgy ült…
