Csodálatosan szép májusi délután van. Most tértem haza a Szivárvány klubból. Nagyon jól éreztük magunkat a foglalkozáson, sokat beszélgettünk. Hiszen a klub életében a legfontosabb az, hogy megoszthatjuk másokkal örömeinket, bánatunkat és közösen viselhetjük a problémákat is. A társas élményeket, a személyes jelenlétet nem pótolja semmi, erre egyre inkább szüksége van az embereknek, főleg nekünk időseknek.
84 évet megélni, ez óriási dolog, főként ha szellemi frissesség is jellemzi ezt az időt. Aki már ennyi időt megélt, az bölcsességét teszi hozzá a közösségéhez.
„ Hű barát az idő: Felnyitja a szemeket, meghozza
a tisztánlátást, tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli
a gondolatot.”
(Hioszi Taitosz)
Hazaérkezve, vállkendőmmel a kezembe kiülök az erkélyre. Az erkély előtt lévő hársfa kellemes árnyékot ad. Fenyőrigó, gerlepár időnként megpihen a fák lombjai között.
Elgondolkodom…
Maradványtünetek nélkül vészeltem át a stroke-ot. Mondják: ami nem öl meg az megerősít. Most tökéletesen jól vagyok. Igyekszem nagyon vigyázni az életemre. Sokat pihenek az otthonomban. Sokunknak az otthon az a hely, ahol megnyugvást találunk egy nehezebb nap után. Másoknak egy ismerős arc vagy egy szerető érintés, amikor belépünk az ajtón és tudjuk, hazaértünk. Otthon lenni nagyon jó, hiszen a lakásunkban nyugalomra, békességre lelhetünk és feltöltődhetünk.
Mindig azon voltam, hogy az életem minden időszaka igenis legyen tartalmas és szeretetteljes. Nem kell lemondani semmiről, de tervezni kell, építeni magunkat és előre gondolkozni, és ezt nagy-nagy szeretettel tenni. Élvezni a boldogságot és a szeretetet, amit a befektetett energia hoz. Nekem ez bejött és nagyon élvezem. Életem során nem gyűjtöttem nyugdíjra, úgy terveztem, aktív öregasszony leszek.
Visszaemlékezem…
Mindig fájdalmas trauma egy édesanya elvesztése, főleg ha a szülő úgy dönt, hogy magára hagyja gyerekeit. Úgy nőttem fel, hogy nem volt Édesanyám, aki kislányként az ölébe vett volna, és azt mondta volna nekem, hogy én vagyok a legszebb.
Tíz éves voltam, a húgom hat, amikor elváltak a szüleim. Csend és nyugalom lett a házunkban. Megszűntek a veszekedések, a kiabálások. Nagyon bántott a dolog. Szüleimnek soha nem voltak egyirányúak a gondolataik és a jóindulataik.
Nagymamám tudta, ha bekövetkezik a válás, bennünk gyerekekben megsérül az úgynevezett ősbizalom, hiszen az ő világának két pillére volt, az Édesapa és Édesanya, ami öröktől fogva így volt, és azt hitte, hogy örökké így is lesz. Aztán csak egyszerre kiderül, hogy nem így van
– akkor fontos, hogy a nagymama ott legyen, mert ő képviseli unokája számára az állandóságot, a biztonságot, amikor minden összeomlik körülötte. Hiszen szenvedés nézni egy gyötrődő kisgyereket, aki még nem képes megfogalmazni a félelmeit, de sokkal jobban figyelemmel kíséri a körülötte zajló veszekedéseket, cirkuszokat, és sokkal jobban érzi a rejtett indulatokat, mint hinnénk. Nagyon szerencsés, ha ebben a „hináros” helyzetben, amikor mindenki hibáztat mindenkit a Nagymama csakis a szívére hallgat, és szövetségre lép az unokája érdekében.
Nem mindenkinek való a házasság és a családalapítás. Az én Anyukám nem tudta miként legyen feleség és két gyermek édesanyja. Ezért nem haragudtam rá, csak azért hogy soha nem törődött velünk.
Édesapám leszázalékolt rokkant nyugdíjas volt, anyukámnak nem volt lakása, így ha a nagymamám nem karol fel bennünket a húgommal, intézetbe kerültünk volna.
Nagymamám CSELEKVŐ SZERETETE nem másra várt, hanem maga cselekedett. A Példabeszédek írója, könyvében azt hirdeti már háromezer éve: „Aki mást felüdít, maga is felüdül!” Nem kell ezalatt óriási dolgokra gondolni: elég sokszor egy jó szó, egy mosolyt fakasztó őszinte mosoly, egy erős kézfogás, egy baráti ölelés és máris megtapasztaljuk azt az Isteni törvényszerűséget, hogy erősítve erősödünk, gyógyítva gyógyulunk.
Rengeteg gyermekkori emléket és élményt, szeretetteljes kapcsolatot biztosított Nagymamám. Bár sosem éltünk nagy lábon, mindent megtett azért, hogy unokái semmiben ne szenvedjenek hiányt. Ha pedig arra volt szükség „anyatigrisként” vette védelmébe fia gyermekeit.
Emlékszem, amikor még együtt éltünk Anyukámmal, a Nagymamám az Anyukámnak is nekiesett, amiért kezet emelt rám, és mérgében a hátamba szúrta a villát.
Négy éves voltam, elestem, vérzett a homlokom. Szerettem volna ha megölel, meggyógyít, de ő rámförmedt: „Meg ne próbálj sírni, mert még el is verlek!” Most hogy ezt leírtam, újra átéltem azt a fájdalmat, a szerencsétlenséget, a szigort, és elkezdtek ömleni a könnyeim.
Nagymamámnál jobb szülőt el nem tudnék képzelni. Az ő vigyázó kezei mindig a vállamon voltak, bármi is történt velem, leestem a létráról, elbotlottam a lépcsőn, beütöttem a fejem, Nagymamám adott rá egy gyógypuszit. Ha még mindig fájt, újabb puszit kaptam. Három puszi már elég volt ahhoz, hogy a fájdalom elmúljon. Döbbenetes, de igaz. Sokszor elmondta:
„Kislányom, nagyon szeretlek, egyszerűen azért, hogy vagy nekem.” Ha szomorú voltam, ha bántott valami azt mondta: Imádkozz! Az ima összeköt Istennel, megváltoztatja az életedet. A jóság legyen az utolsó gondolatod, mielőtt elalszol, de az első is amikor felébredsz. Ha így teszel, megtapasztalod, hogy az ima jó irányban változtat életeden. Soha ne hagyd kihunyni Isten iránt érzett szeretetedet.
A Bibliához kötődésben a Nagymamámnak nagy szerepe van. Nagymamám a kapott Bibliából igét olvasott. Mindennapos használat volt a kezében, és lelki táplálék volt számomra. Ez komoly példa számomra is. Aki használja a Bibliát, annak az áldássá válik. Kedvenc történetem a Hegyi beszéd 139. zsoltár. Úgy éreztem próbatétel között vagyok, hogy Istenem próbálj meg engem. Én tudtam, hogy ez nekem szól. A Bibliában az életem során Isten igéje bátorítást és irányt mutat ma is.
Visszajönnek az emlékeim, visszajött a Nagymamám, ma már tudom azt is, hogy nagyon nagy szerepe van a hiányának.
„Egész teste fájdalom volt, Egész lelke szeretett: Az súlyától földbe hajolt,
ez a Mennybe sietett.”
Arany János
Már nem volt közöttünk Nagymamám, amikor 1974-ben meghalt a lányom, 1979-ben a 18 éves fiam, és férjemmel úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadunk egy kislányt, akit felnevelünk és megosztjuk vele a szeretetünket. Közösen neveltük a kis „szeretetgombócot” 1990- ig, amikor a férjem is meghalt. Erikám másféléves volt, amikor hozzánk került. Most 46 éves, és boldog házasságban él férjével és két aranyos kislányával – Gréti 16 éves, Kriszti 14 éves – akik az én drága unokáim. Nagyon szerethető emberek.
A családomban történt tragédiák után, Nagymamámtól kapott régi könyvek között olvastam ezt az idézetet, ami erőt adott ahhoz, hogy van még az életemnek értelme. Hiszen élni muszáj, itt van Erikám, de mit tegyek az életemmel ha fáj!!
“Adassék nékem annyi lelki erő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, és bátorság
ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsesség ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük.”
(Friedrich Oetinger)
/1707-1782/
Kevés időt tudunk a mindennapokban együtt tölteni. Megvan a saját életünk, de örülünk, ha együtt lehetünk. Persze nem jó állandóan elbúcsúzni, de annál nagyobb boldogság ismét találkozni és egymást megölelni. Hiszen az ÖLELÉS egy finom érintés endorfint szabadít fel, stimulálja az oxitocin termelődését a szervezetben – nemcsak annak, aki kapja, hanem annak is, aki adja. Mindez igaz egyéb alternatív terápiára is, mivel a test ellazul, enyhül az érzelmi vagy fizikai fájdalom.
Tedd az ölelést az életed részévé, – gyakran mondom az unokáimnak – Ezt a szeretetteljes érintést. Azt amikor érzik a lelked szeretetét. Az ölelés mindent elmond helyettünk. Azt hogy mennyire szeretjük azt akit ölelünk, és mindennél fontosabb nekünk.
Tedd addig amíg adhatod ezt a szeretetteljes érintést és az ezzel járó jó érzést. Azt amikor szavak nélkül is megdobbantod a másik ember szívét. Az öleléssel minden jót kiadsz magadból amit csak lehet, azért hogy boldoggá tegyél emberéleteket.
Hálás vagyok a jó Istennek azért, hogy Erikát megkaptuk. Isten a szívünkre helyezte, hogy van lehetőségünk segíteni olyan gyermeknek, aki éhezik a szülői szeretetre. A SZÜLŐI SZERETET Istentől kapott erő és hatalom arra, hogy az életünkbe érkező kis jövevénynek mindent megadhassunk. Biztosítsunk szerető nyugodt otthont. Hiszen neki mi vagyunk az élet, a fény, amely a helyes irányba terelgeti. Ez a fajta hihetetlen szeretet egy áldás!
Boldog vagyok hogy Erika van nekem.
Ő számomra egy örömforrás, ami helyettesíthető a hálával, ami egy igazi és tartós megelégedettség.
Soha nem fogom elfelejteni…
Erikám hat éves volt, amikor megkérdezte tőlem:
Anya, mi egy család vagyunk? Igen. Válaszoltam. De az óvónéni azt mondta, hogy a család áll apából, anyából és gyerekekből. Ez is igaz Anya? Igen, igaz. Az óvónéni azt is mondta, hogy az Anya hasában van a kisgyerek Igen így van. – feleltem. Anya én is ott voltam a Te hasadban? Nem. Nem az én hasamban voltál. Hát hol voltam? Egy másik anyuka hasában. És hol van most az anyuka? Nem tudom. Hogy kerültem ide? A sok kislány közül Te voltál a legszebb és mi Apával kiválasztottunk. Te vagy a mi kislányunk. És én már mindig itt maradhatok Anya? Igen.”
Készültünk az épülő nyaralónkba, ültem az előszobában a sámlin és kapcsoltam a szandálomat. Hátulról megölelt és azt mondta: „Anya nekem nem kell másik Anyuka, csak Te kellesz Anya!” Megölelt és megpuszilta az arcomat.
Ez a boldog érzés könnyeket csalt a szemembe. Átöleltem, a könnyeimtől letöröltem a kis arcát és megpusziltam.
(Tudod a könnycsepp is édes, míg meg nem jelenik a szem sarkában a só. Itt most, nem volt só!! Ez egy pozitív kapcsolódás volt a boldogsághoz.)
Nagyon szeretem őt.
Boldog vagyok.
Örömöt és hálát érzek, közvetlen összeköttetésben vagyok a sorsszerű boldogsággal. Aki boldog az ezt a boldogságot nem is tudja megtartani magának, hanem egyszerűen az a vágya, hogy ezt a nevetés vagy mosoly formájában tovább adja. Ezt teszem, ha jönnek hozzám az unokáim. Ők ajándék az élettől nekem. Nem csak élem, hanem megélem az életet az unokáimmal. Krisztikével olyan láthatatlan kapocs van közöttünk, aminek tartalmát, mélységét elmondani nem lehet. Nekem ők a mindenem, az elsők az életemben. Ezek mind fontos dolgok, ami a kapcsolatainkat erősítik és építik. Úgy vélem nem elég mindezt érezni, nagyon fontos kimondani: SZERETLEK BENNETEKET.
A családomban találom meg a hétköznapok örömét. A lehető legjobb módon igyekszem kifejezni a szeretetemet. Cserébe azonban enyém lesz a legértékesebb érzés az ő szeretetük. Nem tudom, hogy meddig mutathatom meg nekik érzéseimet, ezért legértékesebb ajándékként ajándékozom nekik az időmet.
Ha nyári szünet van az iskolában, az unokáimmal szeretnék minőségi időt tölteni, velük a közös programokat nagyon sokra becsülöm. Bennem megvan az elfogadó szeretet, én azt nézem, hogy milyen aranyos, szeretetre méltó emberkék. Nagyon kíváncsi vagyok milyenek valójában az unokáim és hová fog fejlődni az ő kis életük. Az unokáim terelik el a lassú (?!) hervadásom felett érzett borús gondolataimat.
Amit az unokáim nekem adnak, azt semmi nem pótolhatja. Mert az ő szeretetük mindig valódi és igaz. Hiszen mindent tiszta szívvel és lélekkel tesznek.
Beszélgetések közben elmondom, hogy fontos hogy gazdagítsd a lelkedet életed során. Hogyan tudod ezt megtenni? Úgy hogy képesnek kell lenned egy sárga falevelet is szeretettel megpillantani. Hiszen aki képes a lelkét gazdaggá tenni, az életet is igazán tudja szeretni. Az életed során ne csak beszélj a terveidről, cselekedj is. Minden ami megadatik neked most kell értékelned.
A gazdagság, a boldogság, nem pénzben mérhető, hanem abban a szeretetben, amely az otthonodban érezhető.
A SZERETET nem a nagy szavakban, az ígéretekben és a drága ajándékokban nyilvánul meg, hanem a mindennapi: tettekben és pillanatnyi cselekedetekben. A szeretethez nincs másra szükség, csak Rád. Benned érik meg, belőled indul ki és Te kelted életre, de ehhez minden nap ápolnod kell.
Meg lehet Rád haragudni, az se baj! A baj az lenne, ha mások kedvéért megjátszanád magad, csak azért, hogy szeressenek. Légy türelmes, a TÜRELEM a szeretet előszobája.
A szeretetnek van egy különleges összetevője, a KEGYELEM. Gyógyítja a szívet és megoldja a gyötrődő lélek gondjait. A kegyelem szeretetteljes kedvesség és megbocsájtás. Ilyen Isten kegyelme. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy megbocsátasz másoknak, ahogy Isten Neked megbocsájtott. A szeretet másik összetevője a BÖLCSESSÉG. Ez azt jelenti, hogy tisztában vagy azzal, hogy aki miatt „megégetted” magad, milyen kapcsolatod lehet az illetővel a jövőben. („Aki egyszer megégette a száját, az a hideg levest is megfújja.”)
A szeretet ellentéte a HARAG. Nagyon sokára értettem meg, hogy a harag nem rossz dolog. A harag egy alap érzelem, akkor lép fel bennünk, amikor vágybeteljesítés közben akadályba ütközünk, és nem vagyunk képesek elérni a kitűzött célt, így a harag célja általában az a személy, vagy dolog amit akadálynak érzékelünk. Ez az akadály lehet egy szeretett személy, sőt akár saját magunk is. Tehát a harag is segítő hatású. Káros következményei akkor lépnek fel, amikor a harag hosszú távon fejti ki a hatását. A haragnak dédelgetése, magunkkal cipelése a bosszúvágy felfokozott állapotában tart minket. Ez rövid távon erőt ad, hosszú távon azonban kimeríti a szervezetet. A haraghoz azonban úgy tartozik a MEGBOCSÁTÁS, mint zsákhoz a foltja. A megbocsátás nem más, mint a bosszúról való lemondás.
Az a vágyunk, hogy fel tudjuk ismerni a jó és a rossz közötti különbséget. Ez az Isten által belénk ültetett mechanizmus, melyet LELKIISMERET-nek nevezünk. Ne az zavarjon, hogy a lelkiismereted nyugtalanít, az a baj, ha meg se szólal! Ha úgy érzed, hogy megbántottál valakit, kérj bocsánatot! Tégy meg minden tőled telhetőt annak érdekében, hogy elkerüld a kompromittáló helyzetet! Ne feledd, hogy a lelkiismereted az erkölcsi iránytűd. Ha egy gondolat nyugtalanít, szánj időt az imádságra és arra beszélj róla valakivel, akiben megbízol!
Ha visszaélnek a bizalmaddal meg kell bocsátanod! Ezzel magadat szabadítod fel. De közben meg kell gondolnod, hogyan lépj tovább. Amikor beszélsz, ügyelj arra, hogy beszéded jóízű legyen. Az arckifejezésed és a hangszíned meghatározhatja, amit mondasz. A beszéded legyen kegyes! A cél az, hogy egy beszélgetés során a másikból a legjobbat hozzuk ki, ne szóljuk le.
A boldogság nem járandóság, hanem annak jutalma, ha minden nap helyesen cselekszem. Ahhoz, hogy igazán szeressenek, fenntartás nélkül oda kell adnom magam, kockáztatva, hogy megbánthatnak vagy elutasíthatnak. Az én szellemem túl édes és nemes bor ahhoz, hogy egy belehullott morzsától megsavanyodjék.
Az egyetlen dolog, ami soha nem vall kudarcot, az a szeretet. Amikor Teréz anya az ENSZ vezetőinek tartott beszédet, megkérdezték tőle: „Hogyan érhetjük el a világbékét? – Ő így
válaszolt: „Menjenek haza és szeressék a családjukat! Ha mind ezt tennénk, akkor az elveszett paradicsom megtalált paradicsommá lenne!”
A szeretet után a HÁLA legyen a leggyakrabban használt szavad, a hála az, amikor az ember köszönetet mond az Egyetlennek, aki megajándékozott azzal, amivel rendelkezem.
Férjem halála után egyedül maradtam Erikámmal. Próbáltam feldolgozni a tragédiát, ami sokáig lehetetlennek tűnt. Éjjelente álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Sokat bámultam a plafont, miközben fülembe folytak a könnyeim.
Uram, a szívem vérzik, olyan fájdalom szaggatja, hogy reményre, segítségre van szükségem. Enyhítsd a fájdalmat, amit érzek, mikor minden, amit látok rájuk emlékeztet.
„Előbb szinte romba dőltem, sírtam: minden odavan, aztán mégis elviseltem – csak ne kérdezd, hogy hogyan?! „
(Heine)
Esténként gyertyát gyújtok, a gyertya fénye elfeledteti a szomorúságot, és visszahozza a REMÉNYT. Csak az idő múlik, feledni nem lehet, szívemben örök a fájdalom és az irántuk érzett szeretet.
Hálás vagyok Istennek, mert olyan bátorítást, megnyugvást kapok, ami csak fentről jöhet.
A családom – nekem – az igazi érzelmi biztonságom. Feltétel nélkül szeretem őket, mindent jóindulattal teszek. Attól vagyok boldog, hogy őket szerethetem. A legtöbb, amit tehetek, hogy odafigyelek rájuk, mert fontos nekem az ő boldogságuk.
…Úgy kell élnem és fáradoznom a mába, hogy ami magként érkezett hozzám, az virágként jusson a következő nemzedékhez, amit virágként kaptam, azt gyümölcsként adjam tovább nekik. Ez fejezi ki az EMBERSZERETET igazi szellemiségét.
Erről szól az életem!
Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennem ismerettel és igazi megértéssel. Szeretnék örülni az életnek, és jó napokat látni ezért keresem és követem a BÉKESSÉGET.
Hosszúra nyúlik a délutánom. Esteledik.
Áttetsző kék az ég. Amikor már lenyugodott a nap, a szembe lévő házak ablakán fáradtan ragyogtak piros sugarai. A nap leggyönyörűbb órája volt ez. Ahol a nap felhők kísérete nélkül hétköznapi pompájában leereszkedik, ünnepélyes bíborfény maradt a nyomában. A mennyboltnak felét beborította, mindinkább halványodott.
Késő van.
Összehúzom a magamra terített vállkendőmet, bezárom magamba a gondolatokat, és viszem magammal, amit most szívesen megosztottam Veletek – Önökkel.
Olyan szép tud lenni az este, nem gondolok semmire, egy kicsit elmerengek benne. Csak arra figyelek, amit körülöttem látok, a családomra, a megterített asztalomra, és békés, nyugodt otthonomra. Nem is kellhet más, hiszen az este ettől oly csodás. Engedem, hogy részese legyek
ennek a csodának, a szeretet egyik legszebb pillanatának. Igyekezni fogok, hogy hasonló gondolatokat hagyjak szeretett unokáimban, akiket Édesanyjukkal, Édesapjukkal esténként imára kulcsolt kezeimmel körülölelek.
Jelige: Krisztina
