Sötétlő éjben reszket a nyárfa,
Szívem is épp úgy, míg kerestelek.
Itt vagy és mégis égek a lázban,
Nem, nem, nem, én nem szerethetek.
Röpül az idő és fakul a tér,
Te csak nevetsz, míg belül lángolok.
Már porrá égek, neked mit sem ér;
Nem, nem, nem; így nem maradhatok.
Rémálom gyötör, magadhoz ölelsz,
“Mondd, mi baj van?”- suttogva kérdezed.
Könnyem letörlöm, s bár itt vagy közel;
Nem, nem, nem; ezt te nem értheted.
Gyertyaláng elég számodra talán;
Csókoddal azt még épp elolthatod.
Erdőtűz vagyok én szárazság nyarán,
Nem, nem, nem; neked túl sok vagyok.
Keress kis lángot, kisebbet nálam,
Bár ne hidd, hogy már elfeledtelek.
Eloltom magam, s szánalmas vágyam;
Nem, nem, nem, én nem szerethetek
