Rékasy Ildikó (1935-2015) 1959-től 1991-ig a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár munkatársa volt. Az ő nevéhez fűződik az 1994-ben megjelent Verseghy-bibliográfia. Az intézmény 1984-ben 25 éves szolgálatért emlékéremmel ismerte le a Verseghy Könyvtár negyedszázados bibliográfus munkásságát. Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének, a Bereki Irodalmi Társaságnak és a szolnoki Verseghy Körnek. 2011-ben Tőkés Sándor-díjat kapott. Többször jelölték a területi Prima Primissima díjra magyar irodalom kategóriában.
2015-ben bekövetkezett halála után hagyatéka Kósa Károly helytörténeti könyvtáros közvetítésével a Verseghy Könyvtárba került.
A gyűjtemény részei:
Könyvek
Rékasy Ildikó magánkönyvtárából származó kötetek, valamint művei a Verseghy Könyvtár gyűjteményéből. A hagyaték legértékesebb darabjai az Ildikónak dedikált művek.
Levelezések
Jókai Anna dedikációja
Vizitkártyák
A hagyaték legértékesebb darabjai a 19. századi vizitkártyák. Egy bordázott bőrkötésű és kapcsos zárral ellátott album és egy kisalakú kapcsos könyvecske, amelyben fényképportrék, csoportképek vannak.
A régi fényképek között egy csomag összekötözött vizitkártya a „Reinheimer ház szolnoki barátai” feliratot viseli. A verzón feltüntetett adatok (a fotográfus neve, műtermének címe) alapján a szolnoki fényképészet kutatója, Berta Ferenc a felvételek körülbelüli idejét is meg tudta határozni: az 1860-as évektől számított két-három évtizedből valók. Sajnos, a kártyák hátoldalára csak néhány nevet jegyeztek fel, azt is hiányosan. Ezek közül a Scheftsik, Schlesinger, Muhr, Horánszky Szolnokon ma is ismerősen cseng. Néha az ábrázolt személyt mint valamelyik családtag barátját, barátnőjét, orvosát stb. azonosították, vagy foglalkozását tüntették fel.
Elsősorban természetesen a családtagokról gyűltek a felvételek, s nemcsak a Reinheimerekről, a németországi Hoppe-rokonságról, hanem különösen nagy számban Rékasy Ildikó apai nagyanyja felmenőiről, rokonságáról (Hanek, Bittner, Ottrubay, Institóris, Kristóry családok). Nagyanyja rokoni kapcsolatai a délvidéket: a Vajdaságot, Temesvárt, Aradot érintik.
Képeslapok
A fotográfia térhódításával, a fényképportrék elterjedésével egyidejűleg, divatba jött a városokat, nyaralóhelyeket ábrázoló levelezőlapok gyűjtése is. A századforduló táján egymásnak küldözgetett képeslapok szinte az egész monarchia területét lefedik. Keltezésük a (korabeli szokás szerint) képes oldalukra írt üzenetek, üdvözletek, még a ceruzával írtak is, jól olvashatók. Rékasy Ildikó rendszerető nagymamájának köszönhetően három nagyalakú, gyönyörű albumot töltenek meg ezek a képek, s több doboznyi berakatlan üdvözlőlap is maradt. Az egyik album díszes vászon kötéstábláján „Látképes levelezőlapok” felirat, és szecessziós virágmotívumok közé foglalt, hárfázó nőalakot ábrázoló aplikáció látható. A másiknak erősen jól megkopott vörös bársonykötésén, a tábla közepén és a sarkoknál, szárnyas puttót, virágokat
formázó rézveretek domborodnak.
Néhány érdekes levelezőlap-sorozat a későbbi, a két világháború közötti időből maradt meg. Így a vasúti főfelügyelő nagyapa és Dezső fia (szintén vasúti tisztviselő) érdeklődésének köszönhetően egy 50 darabos, 9×14-es lapokból álló kártyacsomag a Magyarországon 1845 és 1919 között épült gőzmozdonyokról, a mozdony neve, típusa, sorozatszáma, építője feltüntetésével. A Mátyás pince János vitéz-falképeiről, valamint Horthyék kassai bevonulásáról, fogadtatásáról a visszacsatoláskor, ugyancsak megőrződött egy-egy levelezőlap csomag.
Családtörténeti dokumentumok, kisnyomtatványok
Több nemzedék születési, halotti bizonyítványait, kereszt- és házasságleveleit őrizte Ildikó eredetiben vagy másolatban, s még több gyászjelentést; távolabbi rokonok elhunytáról is. (Mivel ezeken a gyászolók teljes névsorát feltüntették a rokonsági fok megjelölésével, jó szolgálatot tettek az eligazodásban.)
A számos egyéb irat, füzet, szakadozott feljegyzés, számla, amelyeket Ildikó megőrzött kortörténeti szempontból vagy mert személyes okból érdekesnek találta.
Féltőn őrizte nagyanyja kívül-belül szecessziós stílusban díszített, rajzokkal illusztrált „Mein Kochbuch” feliratú könyvecskéjét; a nyomdailag előre megvonalazott lapokat ő írta tele korabeli ételreceptekkel, a szép könyvhöz méltó gyöngybetűs írással.
Ugyancsak sokra tartotta „Schrift-Probe” feliratú füzetét is a megmosolyogni való címekkel, mint „Női kötelességek”, „Tárgy: Irma megajándékozza barátnőjét egy nyíló rózsatővel”.
Megmaradt a nagyszülők aradi házának helyszínrajza. Nagyapja „Fizetési könyvecskéje”, amit már budapesti bérlakásukban, nyugalmazott főfelügyelői státusban vezetett 1929-től tíz éven át, halála évéig, havonta kitöltve a „nyugdíj, pótlék, adó, betegbiztosítás, önkéntes hozzájárulás” című rovatokat.
Igazi csemege Reinheimer Dezső párbaj-jegyzőkönyve, amelynek tanúsága szerint 1924-ben még lovagias ügybe keveredhet.
